Néhány napon belül eldől, hogy ki lesz Franciaország következő köztársasági elnöke. Május 7-én ugyanis újra választások lesznek a galloknál és a második forduló lezárultával kiderül majd, hogy Hollande -t ki követi a hatalmas nyugat-európai ország vezetői székében. (Hollande egyébként Nicolas Sarkozyt váltotta 2012-ben köztársasági elnökként) Az eredeti 11 indulóból már csak két jelölt küzd egymással: a szélsőjobboldali, nemzeti-radikális Marine Le Pen (Nemzeti Front) és a centrista, bal-liberális Emmanuel Macron (En Marche). Az első fordulót egy hajszállal Macron nyerte (24,01% -ot kapott, míg a Le Pen "csak" 21,30% -ot), de kettejük igazi küzdelme csak most következik majd. Ketten maradtak "ringben" ami valójában sajátos helyzetet teremtett, hiszen gyakorlatilag nincs a fináléban képviseltetve a mérsékelt, konzervatív jobboldal. Francois Fillon kiesésével elvesztették ugyanis jelöltjüket. A magyar miniszterelnök által is támogatott közép-jobboldal ezúttal a partvonalról szemléli a versengést, hiszen Fillon - nagyrészt botránya miatt - 20% alatti eredménnyel "vérzett el" az első fordulóban.

Emmanuel Macron /AFP/

Franciaországban "fél-elnöki" rendszer van, a köztársasági elnök kezében összpontosul a valódi hatalom. A miniszterelnököknek még a neveire sem emlékszünk. Egyébként 2012 és 2014 közt Jean-Marc Ayrault, 2014 tavasza után Manuel Valls, jelenleg pedig Bernard Cazeneuve (korábbi belügyminiszter) a kormányfő Franciaországban. De a legfőbb döntések meghozója - ellentétben a magyar berendezkedéssel - nem a miniszterelnök, hanem a mindenkori köztársasági elnök. Az ő személye dől el május 7-én.

A két szembenálló politikus versenye nyitott, de inkább Macron az esélyesebb. Hogy miért? Mert a fentebb említett francia mérsékelt jobboldal (konzervatívok) sok milliós szavazótábora vélhetően inkább fogja majd támogatni az Európai Unió megmaradását és a francia tagság erősítését pártoló, baloldali Macront (akinek kormányzása egyébként sokkal kiszámíthatóbb korszakot hozna), mint a mostani berendezkedést felforgatni akaró, EU-ellenes, szélsőjobboldali La Pent. Az erősen nacionalista retorikájú hölgy mellett leginkább erőteljes és határozott migráns-politikája szól és az a tény, hogy az eddig is hatalmon lévő baloldali Hollande-kormánnyal nem volt túl elégedett a francia társadalom. Ugyanakkor a radikális, idegengyűlölő szélsőjobb elvrendszere távol áll a francia "néplélektől". Mindezek miatt a mérleg nyelve valószínűleg Macron felé billen majd 2017 május 7-én és benne tisztelhetjük majd Franciaország következő elnökét. Érdemes hár többet tudni róla.

Emmanuel Macron

Az idén decemberben épp 40 éves bankár korábban a francia szocialista pártban politizált, majd tavaly áprilisban (épp egy éve) saját pártot alapított En Marche néven. Macron ezzel jelezte, hogy politikai irányvonala nem követi a szocialistákat, de megmarad baloldalinak és liberálisnak. Macron 2016 novemberében könyvet írt politikai elveiről, melyben egyértelműen hitet tett a baloldal mellett, de liberalizmusának középpontjába az emberben való hitet tette. Szakértők szerint Macron politikai irányultsága leginkább a Clinton - Tony Blair - Gerhard Schröder féle irányvonalat követi (harmadik utas szocialisták), emiatt inkább centristaként határozzák meg politikai hovatartozását.

Ami gyermekkorát és magánéletét illeti: az észak-franciaországi Amiensben született egy értelmiségi, orvos családban (mind édesapja, mind édesanyja orvos). Bár nem nevelték vallásosan, kamaszkorában érdekelni kezdte a vallás és önelhatározásból 12 évesen kérte katolikus megkeresztelését és felvételét egy jezsuita gimnáziumba. Itt kiemelkedően jól tanult, ám az utolsó évben egy botrány miatt szülei kiíratták az iskolából. A botrány egy szerelmi kapcsolat volt egyik tanárával, a fiúnál 24 évvel (!) idősebb Brigitte Trogneux drámapedagógussal [lásd: képünkön] A 18 éves Macron reménytelenül beleszeretett a színjátszókör oktatójába és rajongása a szülői helytelenítések ellenére is megmaradt tanárnője iránt. Bár kiíratták az iskolából - és középiskolai tanulmányait a 150 kilométerre fekvő Párizsban fejezte be, a IV. Henrik gimnáziumban - nem volt hajlandó megszakítani kapcsolatát korábbi oktatójával. Az egyetemet is a francia fővárosban végezte, de közben udvarolt Brigitte Trogneux -nak is, akinek ellenállását kitartásával sikeresen megtörte, a szerelem kölcsönössé vált.

Végül 12 év után nyíltan is felvállalták kapcsolatukat és 2007-ben összeházasodtak. (Ekkor Macron már 30, hajdani tanárnője pedig 54 éves volt.) Közben Macronból sikeres pénzügyi szakember és bankár lett, hatalmas vagyont felhalmozva. Karrierje minden téren gyorsan ívelt felfelé, ambiciózus, törekvő, vagyonos és befolyásos emberként, igen fiatalon lett a francia legfelső elit tagja.

Érdekelni kezdte a politikai is és rövid útkeresés után (melynek során egy ideig még Fillon konzervativizmusa is látókörébe került) végül a szocialistáknál "kötött ki". Itt tehetségével, rendkívül erős meggyőző erejével, szimpatikus, nyílt egyéniségével gyorsan emelkedett a ranglétrán és Hollande kormányában 2012-ben megkapta a gazdasági miniszteri tárcát. Később eltávolodott Hollande -től és viszonyuk 2016-ban mélypontra jutott, mikor Macron távozott a szocilaistáktól, hogy saját pártot alapítson (ez lett az En Marche). Közben szoros kapcsolatba került a "Les Gracques" azaz Gracchusok nevű baloldali (szociáldemokrata-liberális) csoporttal, mely egy befolyásos üzletemberekből, politikusokból és értelmiségiekből álló egyesület Franciaországban. A komoly anyagi bázissal bíró társaság - melynek működése inkább titkos, mint nyilvános - 2016 óta mindenben támogatja Macront. (Nevüket a Kr.e. II. században élt római néptribunusokról, Caius és Tiberius Gracchusról kapták, akik a köznép érdekében tevékenykedtek.)

Macron politikájának három biztos pillére: a globalizáció-pártiság, a megengedő migráns-politika és az EU-t támogató Franciaország. Ugyanakkor mindháromban egyéni utat járna: a migrációt például engedné, de bizonyos korlátok közé szorítaná, aktívabb ellenőrzésekkel és sokkal többet költve a határvédelemre illetve a hírszerző ügynökségekre is. Sőt átalakítaná a Frontex működését is.

Le Pen és Macron /AFP/

Macron kétségtelenül a francia elnökválasztás nagy esélyese, de természetesen - főleg a migráns-helyzet és terrorizmus miatt - a fordulat sem kizárt, ami Marine La Pen győzelmét hozná. (Egy esetleges alacsony részvétel esetén is nagyon valószínű volna a diadala.) A 49 éves jogász hölgy apai örökségként "kapta"mind a jogtudományok iránti érdeklődést, mind a szélsőjobboldaliságot. Apja, Jean-Marie Le Pen ugyanis egy vidéki (bretagne -i) halászcsaládból küzdötte fel magát párizsi jogászok elit-körébe és lett a nacionalista Nemzeti Front megalapítója. Ebben a minőségében aztán 2012-ben majdnem le is győzte Jacques Chiracot az elnökválasztáson.

Marine Le Pen radikális fordulatot ígér minden téren esetleges győzelme esetére. Átalakítaná a francia migráns-politikát zéró toleranciával (vagyis szinte senki nem jöhetne migránsként az országba) és sokkal szigorúbban korlátozná a Franciaországban élő bevándoroltak jogait is. Teljes politikai fordulatot ígér az EU -val kapcsolatban is, ha hatalomra kerül. Mindenesetre érdekes lesz megtudni, hogy végül ki lesz a de Gaulle -lal kezdődő, 1959 óta tartó korszak (V. köztársaság) új, sorrendben 8. köztársasági elnöke, a de Gaulle, Pompidou, d'Estaing, Mitterrand, Chirac, Sarkozy, Hollande sorban.

A táblázat adatainak forrása a Francia Belügyminisztérium honlapja

Akár Macron, akár Le Pen győz majd május 7-én, az mindenképp lényeges információt árul majd el Nyugat-Európáról. Erősödik a nacionalizmus és idegen-gyűlölet kontinensünkön, vagy még mindig többségben vannak a mértékletesség, tolerancia és a régi berendezkedés hívei? Az angol kilépéssel sokkal erősebb uniós szerephez jutó Franciaország politikája, migrációs lépései alapjaiban határozhatják meg az EU "képét" - és a sokak által megjósolt - de Európa-szerte egyelőre elmaradó nacionalista, EU-ellenes és szélsőjobboldali fordulatát. A "nagy változás" (lázadás) egyelőre nem nagyon történt meg sem Ausztriában, sem Hollandiában és valószínűleg nem fog Franciaországban illetve szeptemberben Németországban sem. De várjuk ki a végét ... május 7-én a legnagyobb európai országban dönteni fognak.

Ha tetszett posztunk keresd Facebook oldalunkat is!

***

2017.04.29.(11:22)