Aki folyamatosan figyelemmel kíséri a külpolitikai híreket, az felfigyelhetett arra, hogy az orosz-ukrán konfliktus végzetesen veszélyes szakaszához érkezett. A két ország közti nyílt fegyveres küzdelem soha nem volt még ennyire reális „lehetőség”. Mondhatni küszöbön álla a háború.

A konfliktus 2014 januárjában kezdődött, amikor az ukrán lakosság elüldözte az ország oroszpárti elnökét Viktor Janukovicsot annak érdekében, hogy egy EU és NATO felé közeledő új européer vezetés vehesse át a hatalmat Ukrajnában. Vlagyimir Putyin azonban nem tűrte érdekei csorbulását és 2014 március elsején megszállt a Krím félszigetet, majd fegyveresen kezdte támogatni a Kelet-Ukrajnában fellázadó orosz szeparatistákat. A válságra akkor figyelt fel az egész világ igazán, amikor 2014 július 17-én a lázadók egy oroszoktól kapott rakétaindító berendezéssel, állítólag tévedésből lelőttek egy utasszállító gépet. (300 ártatlan civil halt meg.) A konfliktus ekkor új szakaszába lépett: az USA és az EU gazdasági szankciók bevezetésébe kezdett.

2014 második felére a hangsúly a harcterekre helyeződött. A Kelet-ukrajnai harcok során az orosz-ukrán határ egyik szakasza teljes mértékben orosz kézbe került és azon keresztül folyamatossá vált az ukrajnai felkelők fegyveres támogatása. (Kezdetben „csak” fegyverekkel, később már felségjelzés nélküli, harcoló katonai alakulatokkal is.) 2015 januárjára már ismeretlen számú orosz katona állomásozik Kelet-Ukrajnában mégpedig a helyi szeparatista felkelőkkel összekeveredve. Ám az ukrán vezetés és Petro Porosenko elnök (hivatalba lépése: 2014 június 7-én történt) úgy tűnik, nem engedi a térség elszakítását. Kijev fokról fokra növeli a Kelet-Ukrajnában harcoló erőinek a számát, és a legfrissebb hírek már arról szólnak, hogy 2015 folyamán közel negyedmillió katonát terveznek hadrendbe állítani. (200 ezer főt júliusig hívnak be, 40 ezret pedig rendkívüli szolgálatra az év második felében.) Forrás: Index.

Oroszország eközben szintén mozgósít: a hírek szerint Putyin körülbelül 52 ezer katonáját összpontosítja az ukrán határra. 2015 januárjára az oroszok 300 harckocsit, 1800 páncélozott harcjárművet, több mint 750 tüzérségi fegyverrendszert - köztük rakéta-sorozatvetőket -, valamint 360 katonai repülőgépet és helikoptert vontak össze egyes ukrán határszakaszokhoz. Forrás: itt. Ami a számokat illeti: főleg a harckocsi-armada ijesztő méretű, hiszen ha az orosz hadsereg teljes fegyverállományát nézzük, akkor látható: a modernek tekinthető harckocsi-állomány több mint 10% -át küldték az ukrán térségbe.

Érdemes átgondolni mi várható és mi motiválhatja Putyint? Nos, a kulcs: Oroszország nemzetbiztonsági helyzete. A hatalmas ország számára ugyanis Ukrajna rendkívül fontos terület. Amíg barátinak tekinthető, addig fontos partner-állam, ám ha a NATO kötelékébe kerül, és ellenséges illetve rivális katonai támaszpontoknak ad helyet, azonnal mérhetetlen nemzetbiztonsági veszélyt jelent Oroszországra nézve. És tegyük hozzá: Ukrajna már kinyilvánította NATO –hoz való csatlakozási szándékát. Ennek azonban mindaddig nincs esélye, amíg az ország nem pacifikálódik. A NATO csak stabil és nemzetközileg kiegyensúlyozott helyzetben lévő államokat vesz fel soraiba. Tehát a képlet Putyin számára egyszerű: folyamatosan zűrzavaros helyzetben kell Ukrajnát tartani, mert akkor nem csatlakozhat a NATO –hoz. Mindeddig ezt a vezérelvet követték az oroszok. Ám a napokban változott a helyzet: felborult az egyensúly a Kelet-Ukrajnába küldött ukrán erők és az oroszok által támogatott szeparatisták között. Ennek volt egyik jele, hogy a kulcsfontosságú donyecki reptér újra az ukránok kezébe került. Putyin lépéshátrányba került: már nem elég, ha kisebb „adagokban” küldözget orosz katonákat Ukrajnába a „zöldhatáron” keresztül és fegyverekkel támogatja a felkelőket. Ha ilyen ütemben folytatódik az ukrán hadsereg előretörése, akkor néhány héten, vagy hónapon belül teljesen leverik a Kelet-ukrajnai felkelést. Küszöbön a rend helyreállítása. Ebben az esetben pedig életbe lép a kijevi kormány NATO csatlakozási kérelme, aminek elutasításához már nincs tovább indok. Ezt nem hagyhatja az orosz elnök. És egyetlen módon akadályozhatja meg, mégpedig úgy, ha hadseregével bevonul Kelet-Ukrajnába. Ez pedig már nyílt háborút jelenthet.

A magyar média nem fordít kellő figyelmet a kérdésre. A televíziók, hírújságok, portálok ímmel-ámmal foglalkoznak csak a konfliktussal pedig a téma sokkal több figyelmet érdemelne. Hogy miért? Mert a nemzetközi válsághatásokon túl – melyek érinthetik a tőzsdéket, a valutamozgásokat, a nemzetközi áruforgalmat … stb – kifejezetten magyar vonatkozásai is vannak. Egyrészt Kárpátalján jelentős magyar kisebbség él, másrészt ha kitör a háború akkor hazánk egy háborús övezettel lesz közvetlenül határos. Ennek következményei pedig messzire hatnak.