Világpolitika, diplomácia, biztonságpolitika, nemzetközi folyamatok, külpolitika

Világesemények

14 éve történt a Kurszk tengeralattjáró rejtélyes katasztrófája [6.]

2014. augusztus 12. - Harmat Árpád Péter

A K–141 Kurszk orosz Antyej-osztályú robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjáró volt, a nagyhatalmi státuszát elvesztett Oroszország legnagyobb, legmodernebb és legütőképesebb fegyvere. A 2000. augusztus 12-én történt váratlan elsüllyedése, és 118 fős legénységének váratlan halála egyike volt a történelem legnagyobb katasztrófáinak és rejtélyeinek! A hajó a nevét Kurszk városáról kapta, ahol 1943 nyarán a Szovjetunió a II. világháború legfényesebb győzelmét aratta a németek felett, a történelem egyik legnagyobb páncéloscsatájában. A Kurszk azok közé az orosz atom-tengeralattjárók közé tartozott, amelyeket már a Szovjetunió felbomlása (tehát 1991. december 8) után építettek. Különleges jelentőségét az adta, hogy az oroszok szemében nemzeti nagyságukat a hajdani idők nosztalgiáját jelentette, hisz a Föld egyik legjelentősebb fegyverének tartották még az amerikaiak is.

kurszk1.jpg

A Kurszk építése 1992-ben kezdődött az Arhangelszk közelében fekvő Szeverodvinszkben. Alig két év után, 1994-ben bocsátották vízre, és még ugyanabban az évben, december 30-án hadrendbe is állították. A dupla hajótörzs miatt ezt az osztályt szinte elsüllyeszthetetlennek tartották. A külső héj mindössze 8,5 mm vastagságú, magas nikkel- és krómtartalmú ötvözött acélból készült, az ötvözet jól ellenáll a korróziónak, és mágneses tulajdonságai is kedvezőek, mert csak kis mértékben módosítja a Föld mágneses mezejét, ez pedig megnehezíti a hajó felderítését a mágnesesanomália-detektorokkal. A hajó méretei is méltóságot sugalltak, hiszen a hossza 154m, szélessége, a legszélesebb részen: 18m, súlya: 17 ezer tonna, legnagyobb sebessége: 52 km/h volt (118 fős legénységgel). A napjainkban legnagyobb amerikai atomtengerelattjáró, a 155 fős legénységgel bíró USS Pennsylvania (SSBN-735) „csak” 17 méterrel hosszabb, viszont 5 méterrel keskenyebb. (Hosszúsága: 171 méter, szélessége: 13m, tömege: 18 450 tonna.) Viszont a USS Pennsylvánia „csak” 46 km/h –ra képes. A világ sokak szerint máig legnagyobb atomtengeralattjárója az 1980-ban épült orosz Akula (Typhon) osztályú Dimitrij Donszkoj valójában nagyobb volt a Kurszknál összesen 175 m hosszú, 23 méter széles, 26 ezer tonnás, és 50 km/h –ra képes. Ám páncélzata és modernsége alatta maradt a Kurszkénak.

A Kurszk az orosz Északi Flottában szolgált, mely 2000. augusztusában egy jelentős hadgyakorlatra készült a Barents-tengeren. Négy hadi tengeralattjáró, a flotta Nagy Péter nevét viselő zászlóshajója (Pjotr Velikij rakétás csatacirkáló) és több kisebb hajó is résztvett a hadműveletekben. A Kurszk feladata a gyakorlat során az volt, hogy hatástalanított torpedókat lőjön ki a Kirov-osztályú Pjotr Velikij rakétás csatacirkálóra.

A katasztrófa

A hadgyakorlat során, 2000. augusztus 12-én, helyi idő szerint 11:28-kor (UTC 07:28) a Kurszk végrehajtotta a számára kiadott utasítást, és kilőtte a kijelölt cirkálóra az előtte hatástalanított torpedóit. Ám röviddel ezt követően, váratlan robbanás történt a fedélzetén. Az egyetlen hitelesnek nevezhető jelentés szerint a robbanás kiváltója egy újonnan kifejlesztett torpedó meghibásodása volt. A tengeralattjáró ekkor körülbelül 135 kilométerre volt Szeveromorszktól (69°40′N 37°35′E). A hajótest a robbanás miatt 108 méter mélyre süllyedt. Ekkor egy második, sokkal nagyobb robbanás történt, 135 másodperccel az első után. A szivárgásmentesen záródó ajtó, ami a torpedótermet a hajó többi részétől elválasztotta, tüzelés előtt nyitva maradt. Ez az eljárás nyilvánvalóan megszokott volt a torpedóteremben a tüzelés során keletkezett felesleges sűrített levegő eltávolítására, a baleset során viszont ez a körülmény felel azért, hogy a robbanás közvetlenül elért kettőt is a tengeralattjáró kilenc rekeszéből. Hét, az első rekeszben tartózkodó tengerész valószínűleg azonnal meghalt, további harminchat legalábbis megsebesült a második rekeszben.

kurszk3.jpg

Mivel a tengeralattjáró szellőzőcsatornája gyengén működött, az első robbanás hulláma könnyen végigterjedt benne, füsttel és lángokkal töltve be a hajó más részeit is, például a parancsnoki hidat. Az első robbanást követően a kapitánynak a rutineljárás szerint el kellett volna rendelnie a vészemelkedést, ami a tengeralattjárót a lehető leggyorsabban a felszínre juttatja, de a füst ezt megakadályozta. Az elméletileg automatikusan felszínre indított vészjelzőbója is csődöt mondott, ennek vészhelyzet (ilyen például a nyomás hirtelen megváltozása vagy a tűz) esetén magától kell működésbe lépnie, s a felszínre jutva a mentőalakulatok munkáját segíti a bajba jutott hajó helyzetének meghatározásában. A bóját az előző nyáron végrehajtott földközi-tengeri küldetés során hatástalanították, mikor attól tartottak, hogy a bója véletlenszerű és hibás felmerülése elárulhatja az amerikai flottának a hajó helyzetét. A második robbanást követően az atomreaktorokat lekapcsolták, hogy megelőzzenek egy nukleáris katasztrófát, bár a robbanás ereje önmagában is majdnem elég volt, hogy elpusztítsa a reaktorokat. A második robbanás két négyzetméter átmérőjű lyukat ütött a hajó oldalán, amelyet úgy terveztek, hogy 1000 méteres mélység nyomását is kibírja. A robbanás a harmadik és negyedik hajórekesz zárófalát is feltépte. Víz áramlott ezekbe a rekeszekbe, másodpercenként 90 000 liter. Ennyi elég volt, hogy megöljön mindenkit, aki ott tartózkodott, többek között a Hetedik SSGN Hadosztály Főparancsnokságának öt főtisztjét. A hajó ötödik rekeszében voltak az atomreaktorok, további öt hüvelyk vastag acélba ágyazva. A rekesz válaszfala kibírta a robbanást, a szabályzórudak a helyükön maradtak, nem következett be atomkatasztrófa. A nyugati szakértők csodálatukat fejezték ki a szovjet/orosz mérnökök teljesítménye iránt – olyan tengeralattjárót terveztek, ami csodálatos módon ennyit kibírt.

A túlélők halála

kurszk4.jpgA robbanásokat a 118 fős legénységből 23-an élték túl a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik rekeszekben. A kilencedik rekeszben gyűltek össze, ahol a másodlagos menekülőcsatorna is volt (az elsődleges a megsemmisült második rekeszben volt). A robbanáskor a kilencedikben a nyomás akkora volt, mint a felszínen, fizikailag tehát lehetségesnek tűnt, hogy a menekülési fedélzeti nyíláson keresztül egyesével hagyják el a hajót. Ez 100 méteres emelkedést jelentett volna a sarki vízben, mentőöltözékben, hogy aztán a felszínen lebegve várják meg a segítséget. Nem ismeretes, hogy a fedélzeti nyílás belülről működtethető volt-e – a vélemények még mindig megoszlanak arról, hogy a szerkezet mennyire sérülhetett meg a robbanás során –, az azonban valószínű, hogy a legénység nem vállalkozott volna a veszélyes menekülési kísérletre akkor sem, ha a fedélzeti menekülőnyílás működőképes. Esélyeiket inkább talán abban látták, hogy megvárják, amíg a mentőhajó rácsatlakozik a fedélzeti nyílásra. Nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a legénység megmaradt része meddig volt életben. Miután az atomreaktorok automatikusan lekapcsoltak, a vész-energiaellátás lassan kimerült. A legénység körül teljes lett a sötétség és csökkenni kezdett a hőmérséklet. Nagy vita folyt arról, vajon meddig maradhattak életben a tengerészek. Egyes – különösen orosz – szakvélemények szerint nagyon gyorsan meghalhattak. Ismert tény, hogy a mozdulatlan Oscar–II osztályú tengeralattjárókban a propellertengely közelében szivárog a víz, amit 100 méteres mélységnél lehetetlen eldugaszolni. Mások arra mutatnak rá, hogy rengeteg elhasznált szuperoxid-tartalmú kémiai patront találtak, amit a szén-dioxid elszívására és oxigén kémiai úton való előállítására alkalmaznak. Ez lehetővé tehette, hogy a tengerészek akár napokig életben maradhassanak. Keserű csavar, hogy egyben haláluk oka is ez lehetett. Egy tengerész véletlenül vízzel hozhatta kontaktusba valamelyik patront, ez kémiai reakciót indított el és hirtelen fellobbanó tüzet okozhatott. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy néhány tengerész vízbe merülve valószínűleg túlélte a tüzet – a falon a tűz nyomai azt jelzik, hogy a víz magas szinten állhatott a hajó alsóbb részeiben. A tűz azonban gyorsan felemésztette a megmaradt oxigént is, az életben maradt tengerészek tehát valószínűleg megfulladtak.

A kiemelés

2000 augusztus 12-én este, miután az ismételt kapcsolatteremtési kísérlet is eredménytelen volt, mentési műveletet indítottak el. A Rudnyickij nevű mentőhajó, amely két, alámerülésre alkalmas mentőkompot szállított (egy AS–32-est és a Priz nevű AS–34-est), másnap reggel 8:40 körül érte el a mentési zónát. Az Egyesült Államok – akárcsak a brit kormány – felajánlotta, hogy az oroszok rendelkezésére bocsátja két mélymerülésű mentőkompja közül az egyiket. 2000. augusztus 16-án az orosz kormány elfogadta a brit és a norvég kormány segítségét. Augusztus 17-én Norvégiából egy mentőhajó indult útnak, augusztus 19-én ért a helyszínre. A brit mélytengeri búvárok augusztus 20-án, vasárnap érték el a kilencedik rekesz mentőnyílását. Megállapították, hogy a rekeszt víz árasztotta el, túlélőket találni reménytelen. Innentől az orosz hatóságok már csak a hajó kiemelésének problémájával kezdtek foglalkozni. Erre végül egy évvel a hajó elsüllyedése után került sor. A tengeralattjáró törzsének legnagyobb részét felszínre hozták, kivéve a hajó részben megsemmisült orr-részét. A munkálatokat a holland Smit International és Mammoet roncsmentő társaságok végezték 2001 őszén, egy Giant 4 típusú uszály segítségével. A roncsot az Orosz Flotta roszljakovói hajójavítójába vontatták. A 118 fős szerencsétlenül járt legénység 115 tagjának holttestét találtak meg, és helyeztek örök nyugalomra. Putyin elnök rendeletben tüntette ki posztumusz a legénység minden tagját a Bátorság Érdemrendjével. A Kurszk kapitányát, Gennagyij Liacsint az Orosz Föderáció Hőse címmel tüntették ki. Az orosz kormányzat határozottan tagadta, hogy a Kurszk nukleáris robbanófejeket szállított volna.

kurszk2.jpg

Összeesküvés elméletek

Az öt legfőbb elmélet a következő: 1.) A Kurszkon történt robbanás egy csecsen katona terrorakciója volt. 2.) Mások szerint hajtóanyag szivárgás miatt bekövetkező torpedórobbanás okozta a katasztrófát. 3.) Sokan vélik úgy, hogy a Kurszk összeütközött egy amerikai kémtengeralattjáróval (az orosz hadgyakorlat után az USS Memphis és az USS Toledo szokatlan módon európai kikötőben kötött ki)! 4.) Az első robbanással kapcsolatban az az elgondolás is szárnyra kapott, hogy az egyik tartalék-akkumulátor robbant fel. 5.) A Napi Világgazdaságban megjelent egyik cikk szerint a Kurszk olyan manővereket végzett, amit a megfigyelő amerikai tengeralattjárók támadásként értékeltek, és „védekezésként” torpedót indítottak. Az értesülést rádióamatőrök által elfogott és visszafejtett diplomáciai levelezésre alapozták.

Mi lehet az igazság? Jean-Michel Carré francia filmrendező 2005. január 7-én a francia tv France 2-es csatornáján bemutatott Kurszk, avagy tengeralattjáró veszélyes vizeken (Koursk: un sous-marin en eaux troubles) című filmjében is az ütközés elméletet erősíti. Azt állítja, hogy a Kurszk a USS Toledo amerikai tengeralattjáróval történt ütközése miatt süllyedt el. A legtöbb amatőr szakértő ezt valószínűsíti. Ám az igazi tengeralattjáró szakértők szerint az orosz Oscar-osztályú tengeralattjáróknak alámerült állapotban a vízkiszorítása (fizikai tömege) kétszer annyi, mint Los Angeles-osztályú társainak, így alapvető fizikai okokból kifolyólag nem valószínű, hogy a Kurszk ennyivel sokkal nagyobb sérülést szenvedett volna egy ilyen ütközés során. Sokkal valószínűbb az az elmélet, hogy az egyik fedélzeten lévő torpedó meghibásodott és felrobbant. Ez indított el bizonyos láncreakciószerű folyamatokat. Baleset volt tehát minden bizonnyal a történelem egyik legnagyobb tengeri katasztrófája.

Harmat Árpád Péter

Legújabb cikkünk: Öt kormány és öt szervezet kezében a szír-iraki helyzet

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagesemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr596597393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása