Körülbelül 5 hónapja bombázza már Oroszország szakadatlanul a szíriai területeket. Mára több várost szinte földig romboltak, például a libanoni határ közelében fekvő Homsban egyetlen épen maradt lakóház sem maradt. Moszkva beavatkozása ugyanakkor jelentősen átrendezte a térségbeli erőviszonyokat is: egyrészt a korábbi három főszereplő helyett ma már hatpólusúvá változott a válságzóna konfliktusrendszere, másrészt Putyinnak köszönhetően a szíriai kormányerők jelentősen megerősödtek.
Jelenleg, 2016 februárjában a hat legjelentősebb szereplő a következő:
- Szíriai kormányerők, támogatói: Oroszország és a síita tömb országai, szervezetei (Irak, Irán, Hezbollah)
- Szíriai felkelők, támogatóik: USA, nyugati hatalmak (pl.: Franciaország, Nagy-Britannia)
- ISIS, támogatói: arab milliárdosok a világ minden pontjáról
- Törökország, mely NATO tagsága ellenére teljesen önálló külpolitikát folytat a térségben
- Szunnita, arab tömb országai, pl.: Szaud-Arábia, Katar
- Kurdok, akik több szervezettel vesznek részt a háborúkban (és ezen szervezetek több kérdésben is más-más álláspontot képviselnek)
A 2015 elején tapasztalható legfőbb változás az, hogy a szíriai helyzet világválsággá kezd fokozódni. A szunnita államok ugyanis erőteljesebb beavatkozásról döntöttek, ami azt jelenti, hogy Oroszország és az általa pártfogolt síita szövetség (Aszad – Irak – Irán) ellen egy komolyabb szunnita összefogás kezd körvonalazódni, mégpedig a szaúdiak és a törökök részvételével. Ez a helyzet pedig azért veszélyes, mert Törökország NATO tag, így előállhat az a szituáció, hogy az orosz szárazföldi és légi egységek egy NATO tagállam hadseregével kerülnek folyamatos tűzharcba. Persze felvetődhet a kérdés, hogy Törökországot mennyire tudja féken tartani Washington? A válasz: nem nagyon. Ugyanis úgy tűnik, hogy Ankara számára lényegesen nagyobb fenyegetést jelent a szíriai kormányerők és kurd csapatok előretörése, határai felé való közeledése (illetve egy esetleges szuverén kurd állam megalakulásának veszélye), mint az amerikaiakkal való katonai szövetségből adódó kötelezettségek betartása. Törökország tehát saját érdekeit nézi: nem törődik sem a NATO, sem az EU figyelmeztetéseivel. (Az EU így is szinte „a tenyeréből eszik”, hiszen a menekültválság kulcsa a törökök kezében van.)
A szaúdi-török összefogás a gyakorlatban a pénz és haderő szövetségét hozná, tekintve, hogy a világ 10. legerősebb hadserege (és 18. legnagyobb GDP -t produkáló országa) illetve a katonai kiadásokra évi 57 milliárd dollárt fordítani tudó, egyik leggazdagabb olajállama fogna össze. (Szaúd-Arábia 2015-ben a 3. volt a Föld országai közt a hadseregre fordított pénzek terén.)
Jelenleg tehát úgy néz ki, hogy Szíriában ma már nem az ISIS körüli törésvonalak jelentik a legnagyobb veszélyforrást, hanem egy olyan háború lehetősége, melyben az egyik oldalon a szaúdiak pénzelte (arab olajmilliárdosok által támogatott) és a világ egyik legnagyobb hadseregére, a török haderőre támaszkodó sereg áll, míg a másikon Oroszország és a síita tömb országai harcolnak. (A világ legnagyobb hadseregeiről már írtunk korábban.) Ebbe az új szituációba kapcsolódnak be a gyengülő és visszaszoruló ISIS csapatok (melyek persze nem tudni, hogy hova állnának) és a nyugati-amerikai erők, akiknek viszont szövetségesi (és geopolitikai) érdeke is a törökök támogatása.
Nyilván ez az egész leírt helyzet egyre jobban hasonlít egy világháborús konfliktushoz, hiszen jól érzékelhető a nagyhatalmak polarizációja, a két hasonló erejű katonai szövetség érdekellentéte és harcra való felkészülése. Kérdés ugyanakkor, hogy elfajulhat e odáig a válság, hogy a nagyhatalmak valódi háborút indítsanak egymás ellen. A válasz pedig talán meglepő, de úgy hangzik, hogy „alig van beleszólásuk”. Ugyanis most minden Törökországon és a helyi erők viselkedésén múlik. Ha a törökök önállósítják magukat és NATO engedély nélkül konfrontálódnak az oroszokkal (ahogyan ez a levegőben lóg), akkor az USA számára nem marad más választás, mint a beavatkozás a szövetségese oldalán, és máris kirobbanhat egy világméretű háború. Riogatás és felesleges hisztériakeltés nélkül, de a tényeket objektíven mérlegelve ez most a helyzet. Szembenézünk vele vagy sem, de sajnos ez van.
A védelmi kiadások terén másik forrás: ITT.
USA haderő, orosz haderő, kínai haderő, indiai haderő, brit haderő, francia haderő, dél-koreai haderő, német haderő, japán haderő, török haderő.