Kevés szó esik manapság a 2011 márciusa óta tartó szíriai polgárháborúról és annak egyik sajátos „melléktermékéről”, a másfél hónapja megalakult Iszlám Kalifátusról (ISIL). A furcsa elnevezésű politikai képződmény kezdetben a hangzatos „Iraki és Levantei Iszlám Állam” (The Islamic State of Iraq and the Levant) nevet viselte, majd nemrégiben elnevezése leegyszerűsödött Iszlám Államra (Islamic State). A híradások keveset foglalkoznak vele, pedig csak az elmúlt héten (július 21-27 közt) több mint 1700 –an haltak meg területén. Többen, többen, mint a 4 hete tartó Gázai válság teljes időtartama alatt!

De nézzük előbb az előzményeket. A szíriai polgárháború az „arab tavasz” néven ismert mozgalom-hullámmal kezdődött, melynek során az arab államok legtöbbjében tüntetések, felkelések zajlottak a régi diktátorok leváltásáért. A Tunézián, Algérián, Egyiptomon és Líbián (illetve több  kisebb arab országon) végigsöprő felkeléssorozatnak olyan diktátorok estek áldozatául, mint a 42 éven keresztül regnáló líbiai diktátor, Kadhafi, vagy a 30 éven át Egyiptomban elnökösködő Hoszni Mubarak.

Bár a felkelések nagy részét a nyugat támogatta, mert egy demokratizálódási folyamatban reménykedett, csakhogy a végeredmény koránt sem az lett, mint amire az európai nagyhatalmak, Izrael illetve az USA számítottak. A legtöbb helyen ugyanis nyugat-ellenes, iszlamista rendszerek kerültek hatalomra, melyekben az Al-Kaida erős bázisokat és támogatottságot kezdett kiépíteni. Líbia például Kadhafi után egy kaotikus, muszlim szélsőségesek uralta országgá változott, a Szaddam Husszein utáni Irakban minden vallási és etnikai tábor harcban áll egymással (síiták, szunniták, kurdok, kalifátus-beliek ... stb) Egyiptom pedig Mubarak után a leglabilisabb országok egyike lett, a Muzulmán Testvériség előretörése mellett. Szíriában az arab tavasz nem ért véget 2011 –ben, sőt váltakozó intenzitással tovább lángolt. Ennek nem kis részben volt oka, hogy az országban erős-kezű diktatúra működött. Az alapvető, kezdeti konfliktus azzal indult 3 évvel ezelőtt, hogy a 2000 óta hatalmon lévő Bassár el-Aszad síita vallású szír diktátor ellen megpróbált összefogni az ország ellenzéke, és polgárháborút kezdve leváltani pozíciójából.

A jelenleg 49 éves Aszad egyébként kezdetben szemészorvosnak készült (Londonban is folytatott tanulmányokat) majd katonai pályára lépett, végül a szintén elnök apja nyomdokaiba lépve lett politikus belőle, és az ország élére állt. Bár kezdettől partneri, sőt baráti viszonyt ápolt Iránnal, illetve az Izrael ellenes Hezbollah szervezetével és a Gázában megerősödő Hamásszal, mégsem engedte hazájában megerősödni a szélsőséges iszlamizmust. Mi több, távolságot tartott az Al-Kaida szervezetétől is, nem engedve meg szírai megerősödésüket. Ez a kettős politizálás teszi ma is tanácstalanná vele kapcsolatban a nyugati államokat, hiszen egyik oldalon Iránt támogatja (mely ország az USA és Izrael fő ellensége), másik oldalon viszont nem tűri meg az Al-Kaida terrorista szervezetet országában.

Aszad – orosz és iráni támogatással - jelenleg Szíria egyharmadát tartja kezében. Viszont a felkelők mögött jelentős külföldi támogatás hatása érvényesül. A legtöbb szíriai menekültnek ideiglenes otthont adó Törökország, illetve a két leggazdagabb szunnita állam Szaúd-Arábia és Katar hónapról hónapra nagyobb pénzbeli és fegyverzetbeli támogatásokat juttat a felkelőknek, és Anglia illetve Franciaország is fokozza a diplomáciai nyomást Aszad elnök eltávolítása érdekében történő nemzetközi beavatkozás eléréséért. Izrael egyelőre kivár, egyik oldalon tart a Hezbollah megerősödésétől, de attól is fél, hogy mi lesz, ha győznek a felkelők, és Szíria esetleg a nemzetközi terrorizmus egyik legfőbb fészkévé válik. A szíriai helyzet kulcsa az USA kezében van, mely egyelőre nem kötelezte még el magát egyik oldalon sem. Washington szívesen támogatná a felkelőket, hiszen Aszad rendszere kiszolgálja és támogatja legfőbb ellenségét Iránt (és a Hezbollahot); ugyanakkor pontosan tudja azt is, hogy Aszad bukásával megerősödne az Al-Kaida Szíriában és az ország vallási szélsőségesek kezébe kerülne. (Afféle talibán-rendszerű Közel-Keleti Afganisztán jöhetne létre Szíria helyén.) Ma már mindenki számára egyértelmű, hogy a szíriai felkelők körében a radikalizálódott iszlamista erők kerültek túlsúlyba, és 2014 júniusában megalakult az Iszlám Állam is, mely az Al-Kaidánál is radikálisabbnak tekinthető terrorista szervezet. A szíriai polgárháborúban egyébként 2014 nyaráig már 200 ezer ember halt meg.

Az Iszlám Kalifátus

Kezdetben kevesen vették komolyan. Afféle tipikus nagyot-mondó arab handabandázásnak tűnt, amikor „világuralmi” terveiket hangoztatva kikiáltották saját államukat Szíria és Irak területein. Eleinte az is nevetség tárgyává tette őket, hogy mindenféle térképeket tettek közzé arról, hogy a Föld mely régióit fogják majd meghódítani. (Az egyik ilyen térképükön egész Magyarország a kalifátus részeként volt feltüntetve.) Mára viszont megváltozott a helyzet. Ma már kevesen nevetnek, ha szóba kerül az Iszlám Állam (ISIS) Hogy mi a változás oka? Például az, hogy napjainkra már összesen 10-15 ezerre rúg a fegyvereseik száma, és közel három Magyarországnyi területet tartanak ellenőrzésük alatt, melyen körülbelül 8 millió ember él. Rendelkeznek saját fővárossal, mely Rakka városa Szíriában, saját kormányzattal és hadseregükben saját harckocsikkal, sőt modern tüzérséggel is. A Daily Beast szerint a napokban zsákmányolták a tankokat, amikor 1500 Humveet katonai terepjáró is a birtokukba került 52 tarackágyúval együtt. Területeiken hihetetlen kegyetlenségeket hajtanak végre. Emlékezetes az a videójuk, melyet július végén jelentettek meg 1500 iraki fogjuk (jellemzően civilek) kivégzéséről. A sokkoló videón jól látható, ahogyan teherautószám hurcolják vesztőhelyükre azokat a férfiakat, akiknek csupán származásuk, vallásuk, vagy éppen politikai hovatartozásuk a "bűnük". Haláluk előtt arra kényszerítették az áldozatokat, hogy átkozzák el az iraki kormányt, majd fennhangon éltessék az iszlám állami berendezkedést. Ezt követően a halálra ítéltek egy részét a földre fektetve kivégezték, a másik részét pedig főbe lőtték és vízbe dobták.

Ugyancsak világszerte megdöbbenést keltett azon felhívásuk, melyben az ellenőrzésük alá került területeken elrendelték a muszlim nők nemi szerveinek megcsonkítását. (A magyarázat szerint az iszlám nem engedi, hogy a nők élvezzék a szexet, mely bűnös örömforrás a nők számára.) Harmadik elképesztő híradásukban azt mutatják be a világnak, hogy miként bánnak el az ellenük támadó katonákkal. Ezeken a felvételen azon szíriai katonák tömeges lefejezését lehet látni, akik túlélték az egyik Rokka közeli szír támaszpont elfoglalását. Végül meg kell említeni profi propaganda-videóikat, melyekből eddig négyet készítettek. A legutolsó a „Kardcsörtetés“ (Clanging of the Swords IV) nevet kapta és az Iszlám Állam hadseregének harci stílusát, győzelmeit és kivégzéseit mutatja be. A videó egyik legdurvább jelenete az, amikor iraki katonának beöltözött ISIS-esek felállítanak egy hamis ellenőrzőpontot és megállítanak több civil autót. Elfogtak többek között egy egyetemi tanárt és egy magas-rangú hivatalnokot is.

Az oktatót elengedték, de a hivatalnokot arrébb vitték, letérdeltették és tarkón lőtték. Amikor a földre esett, még egy golyót lőttek a fejébe. Ugyanebben a videóban látszik az is, hogy az ISIS fegyveresei mennek az utakon és azokat az autókat, amelyeket megelőznek, egyszerűen leggéppuskázzák. Miután az autó megállt, visszamentek hozzá és a még életben lévőket lelőtték. Az egyik így szétlőtt autó sofőrje el akart futni, de a támadók utolérték és meglőtték, amitől a férfi elesett. A földön fekve könyörgött az életéért, „csak egy sofőr vagyok!” – mondta, de az ISIS fegyveresei egy sorozatot engedtek a hátába.

A számtalan video és kép mind arra utalnak, hogy az ISIS tudatos eszközként használja a médiát. A képekkel, videofelvételekkel, üzenetekkel egyrészt toborzást végeznek, másrészt az ellenfél elrettentésére alkalmazzák anyagaikat, harmadrészt pedig saját magukat népszerűsítik a muszlim világban. Egyelőre úgy tűnik "működik" a dolog. A iraki katonák félnek az iszlamista állam fegyvereseitől - erre utal, hogy számtalan bázist és falut eleve feladtak, mikor az iszlamisták megjelentek - és a nyugati világ is sokkolva figyeli ténykedésüket. (Már ha a gázai események el nem vonják figyelmüket.) Egy azonban szinte biztos: mind fegyverek, mind pedig kommunikációs tanácsok és eszközök terén jelentős nyugati segítségeket kapnak, ismeretlen helyekről. (Szakértők szerint profi video felvételeiket nem tudnák ilyen minőségben maguk előállítani.)

A kalifátus élén Abu Bakr al-Baghdadi, mai nevén Amir al-Mu'minin Ibrahim kalifa áll, akinek legfőbb célja egy olyan hatalmas iszlám állam létrehozása, mely felöleli az egész Közel-Keletet (sőt az egész ázsiai-afrikai muszlim térséget) és amely a legszigorúbb iszlamista törvények és a sharia szerint működik. Másodlagos céljuk: minden NEM muszlim vallású megtérítése (ha ez sikertelen, akkor megölése) az USA és Izrael elpusztítása, illetve a világ iszlamizálása.

A világnak komolyan kell(ene) vennie ezt az új, végtelenül kegyetlen, és középkort idéző szervezetet, mert terjeszkedése és hatalmának növekedése hamarosan az egész világra nézve jelent majd komoly veszélyforrást. Kiképzőtáboraiban talán már meg is indult az Európába és az USA –ba küldendő terroristák kiképzése.