Ahogyan erről december elején már írtunk, a szíriai térség és az Iszlám Állam jelenlegi formájában történő fennmaradása több nagyhatalomnak is érdeke. Vlagyimir Putyin például pontosan tudja, hogy ha rendeződnének a viszonyok Szíriában és szabad választásokat írnának ki, akkor a lakosság 10% -a által támogatott pártfogoltja, Bassár el-Aszad egész biztosan veszítene. (Már ha tiszták lennének azok a bizonyos választások.) Márpedig, ha Aszad bukik, akkor elég valószínű, hogy a szíriai orosz támaszpontokon is megkezdhetik a pakolást. Ez nagy visszaszorulás volna Moszkva számára és éppen ellentétes expanzív jellegű külpolitikai törekvéseikkel.

Aztán ott vannak az amerikaiak, akiknek szintén jobb, ha nincs nagyobb változás a térségben. Ennek okai összetettek. Jelenleg a szunnita Iszlám Állam jelentős „ellensúlyt” képez a Közel-Keleten előretörő síita államokkal – Iránnal és vele egyre inkább együttműködő Irakkal – szemben, illetve a síita tömböt támogató Oroszország – Kína „tengely” előretörését tekintve. Ugyancsak lényeges szempont, hogy a mostanii „felállás” szerint a fundamentalisták egyetlen helyre összpontosulnak: az ISIS területére, így könnyebb megfigyelésük, és vezetőik célzott likvidálása is könnyebben megoldható. Legalábbis könnyebben, mintha 20-30 ország sok tucatnyi rejtett támaszpontjai közt oszlana meg az iszlamista terroristák „bázisterülete”. Ez a könnyű beazonosíthatóság és egy helyre összpontosulás pedig a szíriai kormányerők, Putyin és Washington számára is közös érdek. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a napokban célzott kivégzéssel szabadultak meg az iszlamista Dzsais al-Iszlám vezetőjétől Zahrán Allústól is. Az al-Majadín és az LCC beszámolói szerint a lázadó csoportok találkozójára – melyen az említett vezető is megjelent - orosz harci gépek mértek csapást.

Zahrán Allús a Jaysh al-Islam vezetője /forrás: dailymail.co.uk/

Szintén lényeges szempont, hogy az ISIS fél áron értékesíti a területére eső olajkutakból származó kőolajat, melyből jócskán profitál a NATO tag Törökország mellett az USA és Oroszország is. (Az emlékezetes orosz géplelövés óta a törökök és Putyin egymásra mutogatnak abban a tekintetben, hogy a másik kereskedik az ISIS –el. Ebből sejthető, hogy valójában mindketten megteszik.) Végül kiemelendő még, hogy az ISIS megmaradása kifejezetten jót tesz a világ fegyverkereskedelmét nagyrészt kezében tartó USA és Oroszország gazdasága számára. Mindkét nagyhatalomtól vásárolnak ugyanis a harcban álló felek, az ISIS -től a németeken, izraelieken, franciákon és angolokon keresztül egészen a Közel-Kelet többi szereplőjéig.

Persze az eddig elmondottakkal szemben ott vannak azok a szempontok is, melyek inkább az Iszlám Állam felszámolását hoznák előtérbe. Az ISIS területén több tízezer vallási fanatikus folyamatos kiképzése zajlik, és ezeknek az elvakult sahidoknak (lehetséges öngyilkos merénylőknek) az ellenőrzése szinte képtelenség. Bármikor, bármelyikük kitervelhet egy terrortámadást mondjuk London, Róma, Berlin, Párizs vagy akár Washington ellen. Vagyis nem lehet úgy „megtartani” az Iszlám Államot, hogy miközben egyik oldalon visszaszorítja a síitákat, felvásárolja a nyugati fegyvergyárak termékeit és olcsón eladja olaját, addig közben másik oldalon veszélytelen marad a nyugati nagyvárosokra és életformára. Ez a kettő nem összeegyeztethető és ezzel pontosan tisztában is vannak a nagyhatalmak. Mégis, ennek ellenére most egy egyensúlyi állapot alakult ki, mely akár hosszabb időre is állandósulhat. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az egyéb „szereplők”, például Törökország, és az öböl-államok (Szaúd-Arábia, Katar, Bahrein) szintén inkább az ISIS fennmaradásában érdekeltek. Törökország az olajkereskedelem és a kurdok visszaszorítása, az öböl-államok pedig a vallásháború miatt, melyben a hozzájuk hasonlóan szunnita ISIS és más iszlamista csoportok a támogatottjaik közé tartoznak, a síita és alavita hatalmakkal (pl. Aszad, Hezbollah, Irán) szemben. Alighanem a rendeződés még jó ideig várat magára.