Számtalan jele van annak, hogy az orosz gazdaságot lényegesen jobban megviseli az ukrán válság nyomán (2014 júliusa óta) Oroszország ellen foganatosított – és Putyin által válaszembargóval súlyosbított – gazdasági harc, mint az Európai Uniót vagy az Egyesült Államokat. Az orosz válság-jelek közt első helyen kell kiemelni, az orosz nemzeti valuta óriási mértékű zuhanását. Míg egy amerikai dollárért az év elején még 33 rubelt adtak, mára ez a szám 53 –ra változott. Ez 16 éves történelmi mélypont, amit nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Súlyos válságjel, mely ekkora méretű gazdaság esetén komoly problémákra utal.
Az orosz gazdaság második súlyos problémája az olajárzuhanás. Mivel az orosz állami költségvetési bevételek ötven százaléka származik kőolaj- és gázexportból, súlyos helyzetet jelent az oroszok számára, hogy a korábbi 100 dolláros hordónkénti kőolaj-ár mára alig 70 dollárra zuhant. Ez sok milliárd dolláros bevételcsökkenést okoz Moszkva számára. Tetézi a problémákat, hogy az orosz gazdasági minisztérium által 2015-re prognosztizált gazdasági növekedést visszavonták és a legfrissebb minisztériumi „jelentés” már növekedés helyett csökkenést „jósol” mégpedig 0,8% -os visszaesés formájában. Összefoglalva kijelenthető, hogy 2014 végére Oroszország nehéz gazdasági helyzetbe került.
Ami a külpolitikai és nemzetközi viszonyokat illeti: Putyin és az euroatlanti tömb közt 10 hónapja (a Krím félsziget orosz megszállása óta) fennálló szembenállás az év végére végsőkig kiélezetté vált. Miközben az orosz elnök – szokása szerint – agresszióval válaszol a nehézségekre, és a csökkenő orosz anyagi javakat hadserege fejlesztésére fordítja, addig a NATO főparancsnokság 100 darab amerikai M1 Abrams és M2A2 harckocsival bővíti baltikumi és németországi haderejét. Világosan érezhető a versengés. Putyin egyre több tankot, vadászgépet és hadihajót követel saját iparától, miközben harckocsiijainak zömét az ukrán határ és a baltikumi régió közelébe összpontosítja. Világosan észlelhető, hogy az elkövetkező időszakban Ukrajna mellett a NATO tag Észtország (és általában a Baltikum) lesz a világ új „lőporos hordója”.
Ebben a kiélezett helyzetben egyre inkább két tényező határozza meg az elkövetkező hónapok és évek nemzetközi viszonyait: egyrészt a gazdasági versengés, másrészt a két hatalmi tömbön belüli összetartás alakulása. Ha ugyanis Oroszország gazdasága tovább gyengül, akkor nem zárható ki Putyin bukása sem. (Bár egyes elemzők szerint a veszíteni képtelen, „kiskakasként” viselkedő Putyin egy belpolitikai vereség küszöbén csak veszélyesebbé válhat, és a „csakazértis” mozgatórugó hatására még bukása előtt lángba boríthatja egész Kelet-Európát.)
Ami a másik lényeges körülményt, a hatalmi tömbök összetartását illeti: kulcsfontosságú, hogy az euroatlanti országok egységesek tudnak e maradni Oroszország kérdésében, és esetleg további, hozzájuk lojális államokkal is erősíteni tudják e a Moszkva körüli politikai embargót. A napokban került például napvilágra, hogy Bulgária inkább a nyugat barátságát választotta, mikor „betartott” az oroszoknak és a Déli-Áramlat ellen foglalt állást, megakadályozva a területére eső szakasz megépítését. Persze arra is akad példa, hogy egy-egy ország inkább az orosz barátságot választja. Sajátos kategóriát alkot a magyar vezetés, hiszen bár Magyarország katonailag és gazdaságilag is az euroatlanti tömb részét képezi, mégis oroszbarát politikát folytat, megbízhatatlanná - és előbb-utóbb ellenséggé – válva mind Washington, mind Brüsszel számára.
Az elkövetkező hónapok nehezen kiszámíthatóak, minden Moszkva és Putyin lépésein múlik. Az orosz gazdaság gyengülése mellett a hadsereg számára egyre nagyobb arányban elkülönített források, jelentős életszínvonal esést okozhatnak szerte Oroszországban. Ez vagy még nagyobb eltökéltséget és nyugat-ellenességet okoz a hatalmas országban – akár egy háború indításáig fokozva a közhangulatot – vagy Putyin bukását hozhatja.
