Világpolitika, diplomácia, biztonságpolitika, nemzetközi folyamatok, külpolitika

Két választás 2017 -ben, melyek eldönthetik Európa jövőjét

2017. január 26. - Harmat Árpád Péter

Az idei esztendőben két kulcsfontosságú parlamenti választás és egy ugyancsak nagyon lényeges nemzetközi döntés fogja meghatározni a kontinens és benne Magyarország jövőjét. A két választás: a 2017 április 23-án kezdődő (és május 7-én második fordulójába lépő) francia, és a 2017 szeptember 22-én megtartásra kerülő német (Bundestag) voksolás lesz. Ami a harmadik lényeges eseményt illeti: 2017 szeptember 13-án dől majd el, hogy Budapest rendezheti e meg a 2024-es olimpiát (vagy inkább Párizs, esetleg Los Angeles lesz e a befutó). Mindhárom alapjaiban határozhatja meg, hogy milyen évek következnek az öreg kontinensen.

Ami a franciákat illeti: Francois Hollande 2012 májusában győzte le a 17 éve kormányzó francia jobboldalt és az 5 éve hatalmon lévő Nicolas Sarkozyt. A meglepő fordulattal a baloldal vette át az uralmat Európa legnagyobb országában, Hollande pedig vegyes megítélésű 4 évet "ajándékozott" a galloknak. A szocialista pártelnök ciklusa erősen megosztja a franciákat: legtöbben a migráns-politikája miatt bírálják, de nagyon sok kritikát kap gazdaságpolitikája is (a melegházasság engedélyezéséről nem is beszélve). 

fillon.jpg

Francois Fillon (UMP)

A három hónap múlva esedékes választásokon a szocialisták két fő ellenfele: a jobboldali - konzervatív jogász és korábbi oktatási miniszter illetve kormányfő, Francois Fillon lesz (az UMP élén) és a szélsőjobbos, mereven bevándorlás-ellenes Marine Le Pen. A 63 éves Fillon és a 49 éves Le Pen (aki Franciaország határozott asszonyának szerepében "tündököl" már évek óta) komolyan megszorongathatják a sokat bírált baloldali vezetést. (Hogy végül kiket indítanak a szocialisták, kérdéses de legtöbb esély egy jó baloldali eredményre Benot Hamon vagy Emmanuel Macron indulásával lenne.) A választás kimenetele pedig megjósolhatatlan, de inkább Fillon diadalát hozhatja. (Legalábbis Fillon - Le Pen "döntőre" számít a legtöbb szakértő. A baloldali indulók közt valószínűleg "felaprózódik" majd szocialista szavazótábor.)

lepen.jpg

Marine Le Pen (Nemzeti Front)

Ami a németeket illeti: Angela Merkel 2000 óta vezeti a jobboldali, konzervatív-liberális Kereszténydemokrata Uniót, a CDU -t. A pártot kétségtelenül sikerre vitte, hiszen három ciklust vitt végig Németország kancellárjaként 2005 óta és ha győz 2017 szeptember 22-én, akkor ugyanúgy rekordot dönthet hivatali idejével, mint nálunk Orbán Viktor (aki 2018-as győzelme esetén - és új ciklusát kitöltve - beelőzi Tisza Kálmánt is.) Merkel gyermektelen, 63, éves és csak a politikának él. A 8 hónap múlva esedékes Bundestag választásokon úgy tűnik fő riválisa: Martin Schulz szociáldemokrata (SPD) politikus lesz (az Európai Parlament 29. elnöke), így nagy CDU - SPD küzdelem várható.

merkel_schulz.jpg

A szeptemberi választások két nagy riválisa: Merkel és Schulz

(Hozzátehetjük: a szociáldemokrata kihívó kiválasztása csak január 29-én lesz végleges és ebbe még Gerhard Schröder is beleszólhat, ha ő is "becsekkol" a választásokon való indulásba. Korábban egyébként Sigmar Gabriel neve is felmerült, Merkel lehetséges kihívójaként.) A két nagy német párt harcában harmadik esélyesként szólhat bele a jobboldali-nacionalista (radikális) és alig 4 éve alapított AFD (Alternatíva Németországért), mely leginkább a francia Le Pen -nel tartozik egy pártcsaládba. (Egyik vezetője szintén egy hölgy: Frauke Petry) A voksolás kimenetele Németországban is nehezen jósolható meg, de Merkel újabb győzelmét hangyányival több elemző érzi esélyesebbnek.

petryk.jpg

Frauke Petry (AFD)

Európa két legerősebb gazdaságú országának választásai alapvetően dönthetik el az EU és így az egész kontinens sőt a világ jövőjét is. Ha ugyanis a szélsőjobbos pártok győznek Franciaországban és Németországban is, akkor a republikánus-populista Donald Trump és a konzervatív-EU ellenes Theresa May mellett kialakuló nacionalista Nyugat-Európa alapjaiban rajzolhatják át a világ képét. (Orbán Viktor alighanem erre célzott, amikor nem régiben úgy fogalmazott: "2017 a lázadás éve lesz".) Szó se róla, egy ilyen fordulat gyökeresen átalakítaná (vagy megszüntetné) az Európai Uniót, a nagyobb országok migráns-politikát és Oroszország globális szerepét is. Vlagyimir Putyin 2000 óta "álmodozik" már egy ilyen felállásról. Amerikát egy oroszbarát populista vezeti, Nagy-Britannia kiválik az EU -ból (miközben külön-utas biztonságpolitikába kezd) és Németország illetve Franciaország szélsőjobbos-nacionalista, az oroszokkal szintén barátkozó és szintén összefogás ellenes pártok irányítása alatt áll. Szétesés mindenhol, miközben összefogás vagy egységes politika a láthatáron sincs. Kétségkívül eszményi helyzet Oroszország számára. 

Azért persze igencsak kérdéses mi lesz. Le Pen és  német AFD esélyei nem olyan kiemelkedőek egyelőre. De a világ figyelme akkor is a német illetve francia választásokra irányul idén. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mi történik majd. 

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, lájkolj bennünket a Facebook -on is.

vilagesemenyek_cimer.jpg

2017.01.26.(20:10)

Csinál e külpolitikai fordulatot Donald Trump?

Donald Trump november kilencedikei megválasztásával új időszámítás kezdődhet az USA külpolitikájában. A 2008 óta hatalmon lévő Demokrata Pártnak búcsúznia kell korábbi vezető pozícióitól: az új elnök a republikánusok táborából kerül ki, a demokraták pedig mind a kongresszusban, mind a diplomáciai kulcspozíciókban kisebbségbe kerülnek majd. Ez azt is jelenti, hogy az új párt (és a körükből kikerülő új politikusi, tanácsadói réteg) már egészen más prioritások mentén irányíthatja Amerika külpolitikáját. Akár teljes fordulat is elképzelhető.

trump.jpg

Kérdés, hogy a kampányban elhangzott két legfontosabb – és mellesleg egymással ellentétes – Trump-üzenet közül melyik lesz az erősebb: az „Amerikát naggyá tesszük” kijelentés – ami nyilván erőt felmutató, expanzív külpolitikát ígér - vagy a „csak magunkkal és saját érdekeinkkel törődünk” doktrina, mely viszont izolacionizmust feltételez. A kettő látszólag egyidejűleg is végrehajtható, valójában azonban egészen más politizálásról van szó. Míg az előbbi esetben az USA a Föld szinte minden konfliktusában és hatalmi játszmájában jelen kíván lenni – és ezekben az Obama-stábtól eltérően aktív szerepet vállal – addig az utóbbi esetben Amerika csak a számára közvetlenül fontos és neki hasznot hozó külpolitikai folyamatokkal foglalkozik, nem törődve például szövetségei körével és a hosszabb távú ügyekkel.

Ha az agresszív, „még nagyobbakká válunk” szlogen lesz a vezérfonal, akkor Washington bár követni fogja a demokraták „nyomvonalát” a mindenbe beleszólás elve mentén, csakhogy nem a higgadt nyomásgyakorlás fegyverével él majd (ahogyan Obamáék tették), hanem a rámenős, erőfelmutató beavatkozások eszközeit használja majd (aktív háborúk megvívásával). Ha viszont az izolacionista irány lesz a döntő, akkor az USA cserbenhagyja majd szövetségeseit, magára hagyja például a Baltikumot és Kelet-Európát is, hiszen tisztán anyagi alapon és rövidtávon gondolkodva bizony ráfizetés bennünket oltalmazni Oroszországgal szemben (márpedig Trump igazi üzletember, aki főleg a hasznot nézi mindenben). Az sem kizárt, hogy Trump kezdetben az egyik irányvonalat követi majd és idővel átvált a másik útra.

usa_kulpolitika_trump.jpg

De nézzük, melyek azt az 5 fontos kulcs-konfliktust, melyekben lényeges lesz, Amerika új külpolitikája:

1.Elsőnek itt van Oroszország és Putyin kérdése. Nagy talány, hogy a Trump vezette új külpolitika valódi nagyhatalmi szereplőként fog e viselkedni Putyinnal szemben – megtorolva a rendszeres orosz túlkapásokat a Moszkvával szomszédos országokkal, a Baltikummal, Grúziával, Kaukázusi területekkel és főleg Ukrajnával kapcsolatban, illetve nem hagyva szó nélkül a folyamatos provokációkat (szándékos határsértéseket orosz vadászgépek és hajók által), és végül nem tűrve tovább az európai országok egy részében végrehajtott orosz manipulációkat az online médiafelületeken – .. VAGY .. mindezzel ellentétesen az izolacionizmust választva mindent ráhagynak majd Putyinra, mondván: nem az amerikaiak baja, ha az oroszok fél Európát és Ázsiát fenyegetik.

2.Szíria kérdése a második bizonytalanság. Egyelőre nem tudni, hogy az új Trump-kabinet mire készül Szíriában. Három eshetőség lehetséges: vagy izolacionista módon passzivitásba vonulnak, átengedve a teret Oroszországnak és a regionális szunnita hatalmaknak (Törökország, Szaúd-Arábia, Katar .. stb), a második verzió szerint még aktívabb beavatkozásra készülnek (nagyobb amerikai erőkkel lépnek fel a térségben), a harmadik lehetőség pedig, hogy az USA szíriai jelenléte olyán formát ölt majd (pl. jelentős szárazföldi seregtestek bevetésével), mely világpolitikai konfliktust generál az oroszokkal és a helyi nagyhatalmakkal. Mindhárom nagyon veszélyes lehet és mindhárom eltér az Obama kormányzat politikájától. A jelenlegei vezetés ugyanis mérsékelten van jelen a szíriai harcokban és csupán pénzzel, fegyverekkel és nagyon kis létszámú „tanácsadókkal” segíti az ISIS ellen küzdő kurdokat, irakiakat, szíriai felkelőket.

3.Kína ügye a harmadik nagy kérdés. Az ázsiai ország ugyanis évek óta világhatalomként viselkedik (tulajdonképpen az is), mely abban a tekintetben probléma, hogy például a Dél-kínai tengeren terjeszkedni próbál és katonailag Oroszországgal (a CSTO államokkal), gazdaságilag pedig a BRICS államokkal tartva helyezkedik szembe az Amerika vezette euro-atlanti tömörüléssel. Kényes a viszony tehát az USA és Kína közt, ami óriási körültekintést igényel(ne) az új amerikai vezetéstől.

4.Törökország és Irán kérdése a negyedik fontos téma. Ezek az államok évek óta helyi nagyhatalmak a Közel-Keleten, miközben vezetésük erőskezű diktátorok kezében összpontosul. Törökország ugyan NATO tag, de Erdogan teljesen önállóan cselekszik külpolitikájában és bár nyilvános tetteit, nyilatkozatait tekintve ISIS ellenes, valójában a kurdok elleni fellépés a legfőbb prioritás a számára. Irán kiegyezett a világ vezető államaival, beindítva atomprogramját (megígérve, hogy nem készít atomfegyvereket), de eközben a Közel-Kelet vezető nagyhatalma szeretne lenni és mindenhol beavatkozik a szunnita hatalmak ellen. Az USA mind a törökök, mind az irániak esetében dönthet úgy, hogy rájuk hagy mindent, de megteheti azt is, hogy körmükre nézve korlátozza agressziójukat.

5.Ukrajan, Baltikum és Kelet-Európa kérdése az ötödik lényeges elem a külpolitikát tekintve. A felsorolt térségek jelenleg a nyugati és keleti érdekszférák határán fekszenek: Ukrajna még nem tagja a NATO nak (és EU-nak) de szeretne csatlakozni ezekhez a szervezetekhez (amit Moszkva mindenáron próbál megakadályozni), Kelet-Európa és a Baltikum meg a NATO –hoz tartozik ugyan, de orosz fenyegetettségben él és területein az orosz titkosszolgálatok manipulálják a lakosságot. Ez a bizonyos manipulálás jelenleg három módon zajlik: részint bizonyos helyi, (többnyire szélsőjobbos) pártok támogatásával, részint bizonyos honlapok működtetésével (melyekről első pillantásra nem tudni, hogy orosz propagandát közvetítenek), részint pedig az orosz (kenő)pénzek és törvényes befektetések megfelelő helyekre irányításával. (Röviden: beszervezés, trollkodás, felvásárlás). Az USA hagyhatja, hogy tovább menjen az orosz beavatkozás a felsorolt módokon (izolacionizmus), vagy megteheti, hogy időről-időre megpróbálja fékezni azt (ahogy Obamáék teszik), végül: teljes mértékben szembe is szállhat minden ilyen irányú törekvéssel.

Öt lényeges külpolitikai kérdés, melyekre Amerikának választ kellene adnia. Ám jelenleg nem tudni, hogy az új, Donald Trump vezette kabinet mire készül pontosan. Ha a kampányban elhangzott „csak magunkkal törődünk” elvet követik (ahogyan több Kelet európai ország vezetése is reméli), akkor intenzívebb orosz előretörés jöhet, miközben a Közel-Keleten megerősödnek a helyi érdekek. Ha viszont Trump Amerikát valódi (és első számú) nagyhatalomként szeretné pozicionálni, akkor sokkal intenzívebb külpolitikába kezdhet, ami ha hozzá nem értéssel párosul, akkor nagyon komoly veszélyforrása lehet a világbékének.

Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy Trump támogatói közt ott a fegyvergyárosok lobbija, akik nem éppen a békében érdekeltek, hanem sokkal inkább a kiélezett, nagy nemzetközi konfliktusokban és háborúkban melyekre hivatkozva az amerikai kongresszus később nagy fegyvergyártásokat rendelhet el (nyilván tőlük). Ez olyasmi, ami komoly aggodalomra adhat okot. 

Harmat Árpád Péter

 

Ha érdekesnek találtad, keress bennünket a Facebook -on is!

vilagesemenyek_cimer.jpg

2016.11.12.(10:22)

Az ISIS világméretű terjeszkedése és magyarázat a felszámolás elhúzódására [33.]

Az NBC amerikai hírügynökség szerint az FBI Nemzeti Terrorellenes Központja (NCTC) egy sajátos jelentést küldött a Fehér Háznak, melyben az ISIS világméretű terjeszkedését szemlélteti. A térkép nyilvánosságra került, és nagyon jól látható rajta, hogy az Iszlám Állam mintegy 18 országban vetette már meg a lábát. Hét afrikai ország mellett, az Arab-félszigeten, a Közel-Kelet államaiban, a Kaukázusban, Afganisztánban, Pakisztánban, illetve Bangladesben, Indonéziában (a Föld legnépesebb muszlim országában) és a Fülöp-szigeteken van működőképes sejtjük vagy bázisuk.

Tovább

A NATO és Oroszország elbeszélnek egymás mellett [31.]

A putyini korszak kezdete óta, vagyis gyakorlatilag az 1999/2000 -es évfordulótól kezdődően éleződik a NATO és Oroszország viszonya. Putyin ugyanis teljesen új külpolitikába kezdett hatalomra kerülésekor, mely politika szakított Borisz Jelcin korábbi, nyugattal együttműködő hozzáállásával. Az új moszkvai vezető egyértelművé tette: célja újra nagyhatalommá tenni Oroszországot, mely egyrészt keményen őrzi érdekszféráját (CSTO országok + Ukrajna), másrészt minden szempontból független az EU és a NATO "fémjelezte" politikai-gazdasági-katonai pólustól, harmadrészt pedig hadereje a második legnagyobb a földgolyón. A három tényező (érdekszféra, függetlenség, katonai erő) Putyin szerint szavatolják hazája világhatalmi státuszát, mégpedig második helyen, rögtön az USA után (Kínával versengve).

nato_csto_1.jpg

Tovább

Valójában egy mini-háborút vív az ISIS a Közel-keleten [30.]

Bár 2014 nyara óta az Iszlám Állam szinte folyamatosan a nemzetközi média-figyelem középpontjában áll, és az ISIS katonai akcióival kapcsolatos hadijelentések jelenleg is mindennaposak a nagy TV társaságok és újságok felületein (CNN, BBC, The Guardian … stb) nem árt tisztában lennünk vele, hogy a Közel-keleti konfliktus méreteit tekintve semmiképp sem sorolható a világtörténelem nagy (vagy akár csak közepesnek mondható) háborúi közé.

isis_terkep.jpg

Tovább

Világháború veszélye felé tart a szíriai válság [28.]

Körülbelül 5 hónapja bombázza már Oroszország szakadatlanul a szíriai területeket. Mára több várost szinte földig romboltak, például a libanoni határ közelében fekvő Homsban egyetlen épen maradt lakóház sem maradt. Moszkva beavatkozása ugyanakkor jelentősen átrendezte a térségbeli erőviszonyokat is: egyrészt a korábbi három főszereplő helyett ma már hatpólusúvá változott a válságzóna konfliktusrendszere, másrészt Putyinnak köszönhetően a szíriai kormányerők jelentősen megerősödtek.

sziriaiak.jpg

Tovább

Az Iszlám Állam és Szíria sokáig maradhat jelenlegi formájában [27.]

Ahogyan erről december elején már írtunk, a szíriai térség és az Iszlám Állam jelenlegi formájában történő fennmaradása több nagyhatalomnak is érdeke. Vlagyimir Putyin például pontosan tudja, hogy ha rendeződnének a viszonyok Szíriában és szabad választásokat írnának ki, akkor a lakosság 10% -a által támogatott pártfogoltja, Bassár el-Aszad egész biztosan veszítene. (Már ha tiszták lennének azok a bizonyos választások.) Márpedig, ha Aszad bukik, akkor elég valószínű, hogy a szíriai orosz támaszpontokon is megkezdhetik a pakolást. Ez nagy visszaszorulás volna Moszkva számára és éppen ellentétes expanzív jellegű külpolitikai törekvéseikkel.

Tovább

Nagyhatalmak kereszttüzében az ISIS [25.]

November 24 -én kedden reggel a törökök egyik F-16 –os vadászgépe a szír-török határon lelőtte az orosz légierő egyik Szuhoj 24-es vadászbombázóját, mely állítólag megsértette Törökország légterét. Az ügy orosz részről nagyon komoly visszhangot kapott, miközben a törökök és az amerikaiak mismásolni próbálták az egészet. Az incidens hátterében azonban nagyon súlyos feszültségek húzódnak meg.

Tovább

Miért nem tudják felszámolni az ISIS –t? [24.]

A november 15-16 –án megtartott G20 találkozó (mely a török Antalya városában volt megrendezve) nagy eredmények nélkül zárult, ám egy érdekes jelenete azért akadt. Az oroszokat bíráló angol kritikákra reagálva ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette: vannak olyan G20 országok, melyek aktívan támogatják az Iszlám Államot. A megdöbbentő ám sokak által már korábban is sejtett megállapítás azért „szólt nagyot” mert a G20 tagok elvben épp a terrorizmus elleni közös fellépés jegyében lettek összehívva.

g20_putyin_obama.jpg

Tovább

A párizsi terrortámadások lehetséges következményei [23.]

November 13-án a francia fővárosban, a késő esti órákban több helyszínen hajtottak végre robbantásos és kézifegyverekkel zajló terrortámadásokat ismeretlen tettesek. Szombat reggel még nem tisztázott az áldozatok pontos száma, de szinte minden híradás 100 –nál több halálos áldozatról beszél (több forrás 150 körülire teszik a halottak számát). A támadássorozat 6 helyszíne közül a legvéresebb a Bataclan művészeti központ koncertterme, ahol a támadók valóságos mészárlást végeztek. A Guardian szerint az egész akcióért az Iszlám Állam (ISIS) a felelős, mely közleményben vállalta magára a támadást. (A kalifátus katonái az undor és perverzió fővárosát támadták meg." - írták kiáltványukban, ahol egyébként a rock koncert résztvevőit "bálványimádóknak" titulálták.)

Tovább

A szíriai csapda [22.]

2015 őszére kétségtelenül csapdahelyzet alakult ki az eddig közel negyedmillió halálos áldozatot követelő szíriai polgárháborúban. Ennek egyik eleme, hogy a korábban sokszereplős polgárháború mára háromtényezőssé változott. Az egyik szereplő az USA és az általa támogatottak köre, így a Szíriai Szabad Hadsereg (FSA) és a Kurd Hadsereg (YPG); a második szereplő az iszlamista csoportok köre, így az Iszlám Állam, az Iszlám Front és az Al-Kaida (melyek egymással is harcban állnak) és végül a harmadik szereplő most már Oroszország és az általa támogatott Aszad-rezsim.

assad_putyin.jpg

Tovább

Miért pont most? A migráns áradat háttérokai [21.]

Az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről Európába irányuló migráció tömegessé válását először 2015 januárjában lehetett hazánkban egyértelműen érzékelni. Míg előtte, a 2014-es esztendőben összesen 42 ezren léptek a magyar földre migrációs céllal, addig 2015 januárjában, egyetlen hónap alatt 14 ezerre emelkedett a nálunk beadott menekültkérelmek száma. Később pedig a 2015-ös év során hónapról hónapra emelkedett a határátlépők száma: míg januárban napi 400-500 –an, szeptember elején már napi 3 ezren érkeztek hozzánk.  A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal helyettes főigazgatója szerint eddig idén (2015 szeptember 8-ig) összesen 169 337 ezer bevándorlót állított elő a magyar rendőrség. (Forrás: ITT) És nem tudni, hogy meddig növekedhet még a hozzánk érkező tömegek száma. 2015 október 2-án a Magyarországon áthaladó menekültek száma elérte a 300 ezret. (Ez azt jelenti, hogy október elejére a napi átlagban hozzánk érkezők száma már 5200 körülire növekedett.)

Tovább

Az iráni atom-megállapodás történelmi jelentősége [20.]

Július 14-én hosszú tárgyalássorozat eredményeként történelmi jelentőségű megállapodás született Irán és az ENSZ BT államok (USA, Oroszország, Kína, Egyesült Királyság, Franciaország) plusz Németország között. A megállapodást Bécsben jelentette be Federica Mogherini az EU külügyi főképviselője és Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter egy közös sajtótájékoztatón.

irani_atommegallapodas.jpg

Tovább

Új fejezet a szíriai török – kurd – iszlamista konfliktusban [19.]

Ahogyan több külföldi hírforrás is megírta: a török hadsereg nagyarányú támadást fontolgat Szíriában, mely offenzíva révén egy 100 km mély biztonsági zónát szeretnének kialakítani Szíriával közös határszakaszuk mentén. A hír értékelése azonban nagyon vegyes. Törökország ugyanis bár NATO tag – és így elvben az euroatlanti érdekkör tagja – valójában saját nemzetbiztonsági érdekeit szem előtt tartva, nem az ISIS elleni harcot tekinti fő feladatának, hanem a lakosságának 20% -át alkotó kurdok lakta iraki autonóm állam (és hadserege a pesmerga YPG) elleni fellépést.

kurd_torok_iszlamista.jpg

Tovább

Amiért élhetetlen a menekültek hazája [18.]

A külföldi hírműsorok, idegen nyelvű, nyugati források és újságcikkek szerint az Európa (és benne természetesen Magyarország) felé tartó hatalmas menekültáradat forrása nagyrészt Szíria, kisebb részben pedig Észak-Afrika és Afganisztán. Az ezekből az országokból és területekről elinduló emberek mindenre elszánt módon keresnek új hazát maguknak. Céljuk az a legközelebbi övezet, ahol emberhez méltó módon, sőt akár sikeresen is élni tudnak, vagyis Nyugat-Európa. Itt van legnagyobb esélyük munkát találni és egzisztenciát teremteni maguknak. De miért is hagyják el otthonaikat ekkora számban?

isis_1.jpg

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu