Világpolitika, diplomácia, biztonságpolitika, nemzetközi folyamatok, külpolitika

Csinál e külpolitikai fordulatot Donald Trump?

2016. november 12. - Harmat Árpád Péter

Donald Trump november kilencedikei megválasztásával új időszámítás kezdődhet az USA külpolitikájában. A 2008 óta hatalmon lévő Demokrata Pártnak búcsúznia kell korábbi vezető pozícióitól: az új elnök a republikánusok táborából kerül ki, a demokraták pedig mind a kongresszusban, mind a diplomáciai kulcspozíciókban kisebbségbe kerülnek majd. Ez azt is jelenti, hogy az új párt (és a körükből kikerülő új politikusi, tanácsadói réteg) már egészen más prioritások mentén irányíthatja Amerika külpolitikáját. Akár teljes fordulat is elképzelhető.

trump.jpg

Kérdés, hogy a kampányban elhangzott két legfontosabb – és mellesleg egymással ellentétes – Trump-üzenet közül melyik lesz az erősebb: az „Amerikát naggyá tesszük” kijelentés – ami nyilván erőt felmutató, expanzív külpolitikát ígér - vagy a „csak magunkkal és saját érdekeinkkel törődünk” doktrina, mely viszont izolacionizmust feltételez. A kettő látszólag egyidejűleg is végrehajtható, valójában azonban egészen más politizálásról van szó. Míg az előbbi esetben az USA a Föld szinte minden konfliktusában és hatalmi játszmájában jelen kíván lenni – és ezekben az Obama-stábtól eltérően aktív szerepet vállal – addig az utóbbi esetben Amerika csak a számára közvetlenül fontos és neki hasznot hozó külpolitikai folyamatokkal foglalkozik, nem törődve például szövetségei körével és a hosszabb távú ügyekkel.

Ha az agresszív, „még nagyobbakká válunk” szlogen lesz a vezérfonal, akkor Washington bár követni fogja a demokraták „nyomvonalát” a mindenbe beleszólás elve mentén, csakhogy nem a higgadt nyomásgyakorlás fegyverével él majd (ahogyan Obamáék tették), hanem a rámenős, erőfelmutató beavatkozások eszközeit használja majd (aktív háborúk megvívásával). Ha viszont az izolacionista irány lesz a döntő, akkor az USA cserbenhagyja majd szövetségeseit, magára hagyja például a Baltikumot és Kelet-Európát is, hiszen tisztán anyagi alapon és rövidtávon gondolkodva bizony ráfizetés bennünket oltalmazni Oroszországgal szemben (márpedig Trump igazi üzletember, aki főleg a hasznot nézi mindenben). Az sem kizárt, hogy Trump kezdetben az egyik irányvonalat követi majd és idővel átvált a másik útra.

usa_kulpolitika_trump.jpg

De nézzük, melyek azt az 5 fontos kulcs-konfliktust, melyekben lényeges lesz, Amerika új külpolitikája:

1.Elsőnek itt van Oroszország és Putyin kérdése. Nagy talány, hogy a Trump vezette új külpolitika valódi nagyhatalmi szereplőként fog e viselkedni Putyinnal szemben – megtorolva a rendszeres orosz túlkapásokat a Moszkvával szomszédos országokkal, a Baltikummal, Grúziával, Kaukázusi területekkel és főleg Ukrajnával kapcsolatban, illetve nem hagyva szó nélkül a folyamatos provokációkat (szándékos határsértéseket orosz vadászgépek és hajók által), és végül nem tűrve tovább az európai országok egy részében végrehajtott orosz manipulációkat az online médiafelületeken – .. VAGY .. mindezzel ellentétesen az izolacionizmust választva mindent ráhagynak majd Putyinra, mondván: nem az amerikaiak baja, ha az oroszok fél Európát és Ázsiát fenyegetik.

2.Szíria kérdése a második bizonytalanság. Egyelőre nem tudni, hogy az új Trump-kabinet mire készül Szíriában. Három eshetőség lehetséges: vagy izolacionista módon passzivitásba vonulnak, átengedve a teret Oroszországnak és a regionális szunnita hatalmaknak (Törökország, Szaúd-Arábia, Katar .. stb), a második verzió szerint még aktívabb beavatkozásra készülnek (nagyobb amerikai erőkkel lépnek fel a térségben), a harmadik lehetőség pedig, hogy az USA szíriai jelenléte olyán formát ölt majd (pl. jelentős szárazföldi seregtestek bevetésével), mely világpolitikai konfliktust generál az oroszokkal és a helyi nagyhatalmakkal. Mindhárom nagyon veszélyes lehet és mindhárom eltér az Obama kormányzat politikájától. A jelenlegei vezetés ugyanis mérsékelten van jelen a szíriai harcokban és csupán pénzzel, fegyverekkel és nagyon kis létszámú „tanácsadókkal” segíti az ISIS ellen küzdő kurdokat, irakiakat, szíriai felkelőket.

3.Kína ügye a harmadik nagy kérdés. Az ázsiai ország ugyanis évek óta világhatalomként viselkedik (tulajdonképpen az is), mely abban a tekintetben probléma, hogy például a Dél-kínai tengeren terjeszkedni próbál és katonailag Oroszországgal (a CSTO államokkal), gazdaságilag pedig a BRICS államokkal tartva helyezkedik szembe az Amerika vezette euro-atlanti tömörüléssel. Kényes a viszony tehát az USA és Kína közt, ami óriási körültekintést igényel(ne) az új amerikai vezetéstől.

4.Törökország és Irán kérdése a negyedik fontos téma. Ezek az államok évek óta helyi nagyhatalmak a Közel-Keleten, miközben vezetésük erőskezű diktátorok kezében összpontosul. Törökország ugyan NATO tag, de Erdogan teljesen önállóan cselekszik külpolitikájában és bár nyilvános tetteit, nyilatkozatait tekintve ISIS ellenes, valójában a kurdok elleni fellépés a legfőbb prioritás a számára. Irán kiegyezett a világ vezető államaival, beindítva atomprogramját (megígérve, hogy nem készít atomfegyvereket), de eközben a Közel-Kelet vezető nagyhatalma szeretne lenni és mindenhol beavatkozik a szunnita hatalmak ellen. Az USA mind a törökök, mind az irániak esetében dönthet úgy, hogy rájuk hagy mindent, de megteheti azt is, hogy körmükre nézve korlátozza agressziójukat.

5.Ukrajan, Baltikum és Kelet-Európa kérdése az ötödik lényeges elem a külpolitikát tekintve. A felsorolt térségek jelenleg a nyugati és keleti érdekszférák határán fekszenek: Ukrajna még nem tagja a NATO nak (és EU-nak) de szeretne csatlakozni ezekhez a szervezetekhez (amit Moszkva mindenáron próbál megakadályozni), Kelet-Európa és a Baltikum meg a NATO –hoz tartozik ugyan, de orosz fenyegetettségben él és területein az orosz titkosszolgálatok manipulálják a lakosságot. Ez a bizonyos manipulálás jelenleg három módon zajlik: részint bizonyos helyi, (többnyire szélsőjobbos) pártok támogatásával, részint bizonyos honlapok működtetésével (melyekről első pillantásra nem tudni, hogy orosz propagandát közvetítenek), részint pedig az orosz (kenő)pénzek és törvényes befektetések megfelelő helyekre irányításával. (Röviden: beszervezés, trollkodás, felvásárlás). Az USA hagyhatja, hogy tovább menjen az orosz beavatkozás a felsorolt módokon (izolacionizmus), vagy megteheti, hogy időről-időre megpróbálja fékezni azt (ahogy Obamáék teszik), végül: teljes mértékben szembe is szállhat minden ilyen irányú törekvéssel.

Öt lényeges külpolitikai kérdés, melyekre Amerikának választ kellene adnia. Ám jelenleg nem tudni, hogy az új, Donald Trump vezette kabinet mire készül pontosan. Ha a kampányban elhangzott „csak magunkkal törődünk” elvet követik (ahogyan több Kelet európai ország vezetése is reméli), akkor intenzívebb orosz előretörés jöhet, miközben a Közel-Keleten megerősödnek a helyi érdekek. Ha viszont Trump Amerikát valódi (és első számú) nagyhatalomként szeretné pozicionálni, akkor sokkal intenzívebb külpolitikába kezdhet, ami ha hozzá nem értéssel párosul, akkor nagyon komoly veszélyforrása lehet a világbékének.

Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy Trump támogatói közt ott a fegyvergyárosok lobbija, akik nem éppen a békében érdekeltek, hanem sokkal inkább a kiélezett, nagy nemzetközi konfliktusokban és háborúkban melyekre hivatkozva az amerikai kongresszus később nagy fegyvergyártásokat rendelhet el (nyilván tőlük). Ez olyasmi, ami komoly aggodalomra adhat okot. 

Harmat Árpád Péter

 

Ha érdekesnek találtad, keress bennünket a Facebook -on is!

vilagesemenyek_cimer.jpg

2016.11.12.(10:22)

Az ISIS világméretű terjeszkedése és magyarázat a felszámolás elhúzódására [33.]

Az NBC amerikai hírügynökség szerint az FBI Nemzeti Terrorellenes Központja (NCTC) egy sajátos jelentést küldött a Fehér Háznak, melyben az ISIS világméretű terjeszkedését szemlélteti. A térkép nyilvánosságra került, és nagyon jól látható rajta, hogy az Iszlám Állam mintegy 18 országban vetette már meg a lábát. Hét afrikai ország mellett, az Arab-félszigeten, a Közel-Kelet államaiban, a Kaukázusban, Afganisztánban, Pakisztánban, illetve Bangladesben, Indonéziában (a Föld legnépesebb muszlim országában) és a Fülöp-szigeteken van működőképes sejtjük vagy bázisuk.

Tovább

Egy kínai - orosz összefogás esélye e NATO -val szemben [32.]

Érdekes biztonságpolitikai felvetés, hogy mi történne az 1991 után kialakult (a Szovjetunió felbomlásával létrejött) egypólusú világrenddel, ha a Föld legnagyobb területű országa katonai szövetségre lépne bolygónk legnépesebb államával? Már csak azért is érdemes ezen elgondolkodni, mert az egésznek van némi realitása. Ezt bizonyítja az utóbbi idők két eseménye is: a Dél-kínai tengeren kialakult válság kapcsán közzétett kínai nyilatkozatok (melyek amerikai beavatkozások esetére orosz-kínai ellenlépéssel fenyegettek) és a II. világháború befejezésének évfordulóin megtartott erődemonstráló katonai felvonulások (melyeken Moszkvában a kínai hadsereg egységei együtt meneteltek az oroszokkal). Mindkét említett esemény előrevetíti annak "veszélyét" hogy egy nagyobb nemzetközi válság katonai szövetségbe kovácsolhatja Kínát és Oroszországot, mely a Föld második és harmadik legnagyobb hadseregét állíthatja szembe a NATO -val. 

hadsereg.jpg

Tovább

A NATO és Oroszország elbeszélnek egymás mellett [31.]

A putyini korszak kezdete óta, vagyis gyakorlatilag az 1999/2000 -es évfordulótól kezdődően éleződik a NATO és Oroszország viszonya. Putyin ugyanis teljesen új külpolitikába kezdett hatalomra kerülésekor, mely politika szakított Borisz Jelcin korábbi, nyugattal együttműködő hozzáállásával. Az új moszkvai vezető egyértelművé tette: célja újra nagyhatalommá tenni Oroszországot, mely egyrészt keményen őrzi érdekszféráját (CSTO országok + Ukrajna), másrészt minden szempontból független az EU és a NATO "fémjelezte" politikai-gazdasági-katonai pólustól, harmadrészt pedig hadereje a második legnagyobb a földgolyón. A három tényező (érdekszféra, függetlenség, katonai erő) Putyin szerint szavatolják hazája világhatalmi státuszát, mégpedig második helyen, rögtön az USA után (Kínával versengve).

nato_csto_1.jpg

Tovább

Valójában egy mini-háborút vív az ISIS a Közel-keleten [30.]

Bár 2014 nyara óta az Iszlám Állam szinte folyamatosan a nemzetközi média-figyelem középpontjában áll, és az ISIS katonai akcióival kapcsolatos hadijelentések jelenleg is mindennaposak a nagy TV társaságok és újságok felületein (CNN, BBC, The Guardian … stb) nem árt tisztában lennünk vele, hogy a Közel-keleti konfliktus méreteit tekintve semmiképp sem sorolható a világtörténelem nagy (vagy akár csak közepesnek mondható) háborúi közé.

isis_terkep.jpg

Tovább

A hadseregek felértékelődése napjainkban [29.]

A hidegháború 1989/90 -es lezárulásakor véget ért a bipoláris világrend hidegháborús korszaka. A két nagyhatalom versengésére épülő, 44 éven keresztül fennálló rendszer az egyik nagyhatalom megszűnésével gyakorlatilag felbomlott. A Szovjetunió 1991 december 25-én, katonai szövetsége (Varsói Szerződés) pedig 1991 február 25-én szűnt meg. Ezzel 1990-ben egy új biztonságpolitikai korszak vette kezdetét, mely egy 10 éves átmeneti időszakkal (1990 és 2001 között) nyitotta meg az új világrendet. Ebben az évtizedben a hadseregek szerepe jelentősen mérséklődött.  Ekkoriban úgy tűnt ugyanis, hogy az USA és szövetségi rendszere, a NATO komolyabb ellenfél nélkül marad. Nem volt szükség tehát a nyugati hadseregek fejlesztésére. Oroszországban ez volt a Jelcin-korszak, mely sokkal inkább a hatalmas állam útkereséséről, mintsem hadseregének fejlesztéséről szólt. Moszkva nem is költött fegyver arzenáljára, így hadereje korszerűtlenné vált és jelentősen meggyengült. A nagy és középhatalmak számára a 90 -es évek takarékra kapcsolták a haderőfejlesztéseket, a CSTO (Oroszország vezette 6 tagú katonai szövetség) és a NATO egyaránt „visszavett” a katonai kiadásokból.

armata.jpg

Tovább

Világháború veszélye felé tart a szíriai válság [28.]

Körülbelül 5 hónapja bombázza már Oroszország szakadatlanul a szíriai területeket. Mára több várost szinte földig romboltak, például a libanoni határ közelében fekvő Homsban egyetlen épen maradt lakóház sem maradt. Moszkva beavatkozása ugyanakkor jelentősen átrendezte a térségbeli erőviszonyokat is: egyrészt a korábbi három főszereplő helyett ma már hatpólusúvá változott a válságzóna konfliktusrendszere, másrészt Putyinnak köszönhetően a szíriai kormányerők jelentősen megerősödtek.

sziriaiak.jpg

Tovább

Az Iszlám Állam és Szíria sokáig maradhat jelenlegi formájában [27.]

Ahogyan erről december elején már írtunk, a szíriai térség és az Iszlám Állam jelenlegi formájában történő fennmaradása több nagyhatalomnak is érdeke. Vlagyimir Putyin például pontosan tudja, hogy ha rendeződnének a viszonyok Szíriában és szabad választásokat írnának ki, akkor a lakosság 10% -a által támogatott pártfogoltja, Bassár el-Aszad egész biztosan veszítene. (Már ha tiszták lennének azok a bizonyos választások.) Márpedig, ha Aszad bukik, akkor elég valószínű, hogy a szíriai orosz támaszpontokon is megkezdhetik a pakolást. Ez nagy visszaszorulás volna Moszkva számára és éppen ellentétes expanzív jellegű külpolitikai törekvéseikkel.

Tovább

12 tény az Iszlám Államról [26.]

Az 1999-ben alapított, de saját földrajzi területet csak 2014-ben szerzett Közel-keleti terrorszervezetet, melyet a legtöbb híradás Iszlám Államnak, vagy ISIS –nek nevez, sokan nem tekintik valódi, klasszikus értelemben vett szuverén államnak. Bár van saját fővárosa, hadserege, önálló bevétele és államszervezete is, nem olyan módon született, mint a Föld többi 192 országa. Az ISIS –t ugyanis az erőszak, polgárháború és terror teremtette két másik önálló, szuverén állam, Szíria és Irak határvidékén. Hivatalos kikáltása 2014 június 29-én történt. De lássuk mit lehet róla tudni részletesebben:

1.) ​Az Iszlám Állam elnevezései: ISIS (Islamic State of Iraq and Syria), ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant) IS (Islamic State), DAESH = Da'ish = Da'eesh (ad-Dawlah al-Islāmiyah fīl-ʿIrāq wash-Shām), Iszlám Állam

2.) Területe: változó nagyságú, az éppen aktuális harci tevékenységek függvénye. Többnyire 250 ezer - 350 ezer km2 közé tehető, de ha a lehetséges legnagyobb kiterjedést vesszük (lásd: lenti térkép) akár ennél is több lehet. Elhelyezkedése a Közel-keleti Szíria és Irak határvidékére pozícionálható, a közös határtól keletre és nyugatra egyformán elnyúlva. Az ISIS sivatagos területeken fekszik, olajban gazdag vidékeken. Legtöbbször a szíriai Damaszkusz - Homsz vonaltól egészen a Moszul - Bagdad vonalig terjedően szokták meghatározni kelet-nyugati kiterjedését.

5_91isis_terkep.jpg

Tovább

Nagyhatalmak kereszttüzében az ISIS [25.]

November 24 -én kedden reggel a törökök egyik F-16 –os vadászgépe a szír-török határon lelőtte az orosz légierő egyik Szuhoj 24-es vadászbombázóját, mely állítólag megsértette Törökország légterét. Az ügy orosz részről nagyon komoly visszhangot kapott, miközben a törökök és az amerikaiak mismásolni próbálták az egészet. Az incidens hátterében azonban nagyon súlyos feszültségek húzódnak meg.

Tovább

Miért nem tudják felszámolni az ISIS –t? [24.]

A november 15-16 –án megtartott G20 találkozó (mely a török Antalya városában volt megrendezve) nagy eredmények nélkül zárult, ám egy érdekes jelenete azért akadt. Az oroszokat bíráló angol kritikákra reagálva ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette: vannak olyan G20 országok, melyek aktívan támogatják az Iszlám Államot. A megdöbbentő ám sokak által már korábban is sejtett megállapítás azért „szólt nagyot” mert a G20 tagok elvben épp a terrorizmus elleni közös fellépés jegyében lettek összehívva.

g20_putyin_obama.jpg

Tovább

A párizsi terrortámadások lehetséges következményei [23.]

November 13-án a francia fővárosban, a késő esti órákban több helyszínen hajtottak végre robbantásos és kézifegyverekkel zajló terrortámadásokat ismeretlen tettesek. Szombat reggel még nem tisztázott az áldozatok pontos száma, de szinte minden híradás 100 –nál több halálos áldozatról beszél (több forrás 150 körülire teszik a halottak számát). A támadássorozat 6 helyszíne közül a legvéresebb a Bataclan művészeti központ koncertterme, ahol a támadók valóságos mészárlást végeztek. A Guardian szerint az egész akcióért az Iszlám Állam (ISIS) a felelős, mely közleményben vállalta magára a támadást. (A kalifátus katonái az undor és perverzió fővárosát támadták meg." - írták kiáltványukban, ahol egyébként a rock koncert résztvevőit "bálványimádóknak" titulálták.)

Tovább

A szíriai csapda [22.]

2015 őszére kétségtelenül csapdahelyzet alakult ki az eddig közel negyedmillió halálos áldozatot követelő szíriai polgárháborúban. Ennek egyik eleme, hogy a korábban sokszereplős polgárháború mára háromtényezőssé változott. Az egyik szereplő az USA és az általa támogatottak köre, így a Szíriai Szabad Hadsereg (FSA) és a Kurd Hadsereg (YPG); a második szereplő az iszlamista csoportok köre, így az Iszlám Állam, az Iszlám Front és az Al-Kaida (melyek egymással is harcban állnak) és végül a harmadik szereplő most már Oroszország és az általa támogatott Aszad-rezsim.

assad_putyin.jpg

Tovább

Miért pont most? A migráns áradat háttérokai [21.]

Az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről Európába irányuló migráció tömegessé válását először 2015 januárjában lehetett hazánkban egyértelműen érzékelni. Míg előtte, a 2014-es esztendőben összesen 42 ezren léptek a magyar földre migrációs céllal, addig 2015 januárjában, egyetlen hónap alatt 14 ezerre emelkedett a nálunk beadott menekültkérelmek száma. Később pedig a 2015-ös év során hónapról hónapra emelkedett a határátlépők száma: míg januárban napi 400-500 –an, szeptember elején már napi 3 ezren érkeztek hozzánk.  A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal helyettes főigazgatója szerint eddig idén (2015 szeptember 8-ig) összesen 169 337 ezer bevándorlót állított elő a magyar rendőrség. (Forrás: ITT) És nem tudni, hogy meddig növekedhet még a hozzánk érkező tömegek száma. 2015 október 2-án a Magyarországon áthaladó menekültek száma elérte a 300 ezret. (Ez azt jelenti, hogy október elejére a napi átlagban hozzánk érkezők száma már 5200 körülire növekedett.)

Tovább

Az iráni atom-megállapodás történelmi jelentősége [20.]

Július 14-én hosszú tárgyalássorozat eredményeként történelmi jelentőségű megállapodás született Irán és az ENSZ BT államok (USA, Oroszország, Kína, Egyesült Királyság, Franciaország) plusz Németország között. A megállapodást Bécsben jelentette be Federica Mogherini az EU külügyi főképviselője és Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter egy közös sajtótájékoztatón.

irani_atommegallapodas.jpg

Tovább