Világpolitika, diplomácia, biztonságpolitika, nemzetközi folyamatok, külpolitika

Franciaország következő elnöke

2017. április 29. - Harmat Árpád Péter

Néhány napon belül eldől, hogy ki lesz Franciaország következő köztársasági elnöke. Május 7-én ugyanis újra választások lesznek a galloknál és a második forduló lezárultával kiderül majd, hogy Hollande -t ki követi a hatalmas nyugat-európai ország vezetői székében. (Hollande egyébként Nicolas Sarkozyt váltotta 2012-ben köztársasági elnökként) Az eredeti 11 indulóból már csak két jelölt küzd egymással: a szélsőjobboldali, nemzeti-radikális Marine Le Pen (Nemzeti Front) és a centrista, bal-liberális Emmanuel Macron (En Marche). Az első fordulót egy hajszállal Macron nyerte (24,01% -ot kapott, míg a Le Pen "csak" 21,30% -ot), de kettejük igazi küzdelme csak most következik majd. Ketten maradtak "ringben" ami valójában sajátos helyzetet teremtett, hiszen gyakorlatilag nincs a fináléban képviseltetve a mérsékelt, konzervatív jobboldal. Francois Fillon kiesésével elvesztették ugyanis jelöltjüket. A magyar miniszterelnök által is támogatott közép-jobboldal ezúttal a partvonalról szemléli a versengést, hiszen Fillon - nagyrészt botránya miatt - 20% alatti eredménnyel "vérzett el" az első fordulóban.

macron1.jpg

Emmanuel Macron /AFP/

Franciaországban "fél-elnöki" rendszer van, a köztársasági elnök kezében összpontosul a valódi hatalom. A miniszterelnököknek még a neveire sem emlékszünk. Egyébként 2012 és 2014 közt Jean-Marc Ayrault, 2014 tavasza után Manuel Valls, jelenleg pedig Bernard Cazeneuve (korábbi belügyminiszter) a kormányfő Franciaországban. De a legfőbb döntések meghozója - ellentétben a magyar berendezkedéssel - nem a miniszterelnök, hanem a mindenkori köztársasági elnök. Az ő személye dől el május 7-én.

A két szembenálló politikus versenye nyitott, de inkább Macron az esélyesebb. Hogy miért? Mert a fentebb említett francia mérsékelt jobboldal (konzervatívok) sok milliós szavazótábora vélhetően inkább fogja majd támogatni az Európai Unió megmaradását és a francia tagság erősítését pártoló, baloldali Macront (akinek kormányzása egyébként sokkal kiszámíthatóbb korszakot hozna), mint a mostani berendezkedést felforgatni akaró, EU-ellenes, szélsőjobboldali La Pent. Az erősen nacionalista retorikájú hölgy mellett leginkább erőteljes és határozott migráns-politikája szól és az a tény, hogy az eddig is hatalmon lévő baloldali Hollande-kormánnyal nem volt túl elégedett a francia társadalom. Ugyanakkor a radikális, idegengyűlölő szélsőjobb elvrendszere távol áll a francia "néplélektől". Mindezek miatt a mérleg nyelve valószínűleg Macron felé billen majd 2017 május 7-én és benne tisztelhetjük majd Franciaország következő elnökét. Érdemes hár többet tudni róla.

Emmanuel Macron

Az idén decemberben épp 40 éves bankár korábban a francia szocialista pártban politizált, majd tavaly áprilisban (épp egy éve) saját pártot alapított En Marche néven. Macron ezzel jelezte, hogy politikai irányvonala nem követi a szocialistákat, de megmarad baloldalinak és liberálisnak. Macron 2016 novemberében könyvet írt politikai elveiről, melyben egyértelműen hitet tett a baloldal mellett, de liberalizmusának középpontjába az emberben való hitet tette. Szakértők szerint Macron politikai irányultsága leginkább a Clinton - Tony Blair - Gerhard Schröder féle irányvonalat követi (harmadik utas szocialisták), emiatt inkább centristaként határozzák meg politikai hovatartozását.

macron3.jpgAmi gyermekkorát és magánéletét illeti: az észak-franciaországi Amiensben született egy értelmiségi, orvos családban (mind édesapja, mind édesanyja orvos). Bár nem nevelték vallásosan, kamaszkorában érdekelni kezdte a vallás és önelhatározásból 12 évesen kérte katolikus megkeresztelését és felvételét egy jezsuita gimnáziumba. Itt kiemelkedően jól tanult, ám az utolsó évben egy botrány miatt szülei kiíratták az iskolából. A botrány egy szerelmi kapcsolat volt egyik tanárával, a fiúnál 24 évvel (!) idősebb Brigitte Trogneux drámapedagógussal [lásd: képünkön] A 18 éves Macron reménytelenül beleszeretett a színjátszókör oktatójába és rajongása a szülői helytelenítések ellenére is megmaradt tanárnője iránt. Bár kiíratták az iskolából - és középiskolai tanulmányait a 150 kilométerre fekvő Párizsban fejezte be, a IV. Henrik gimnáziumban - nem volt hajlandó megszakítani kapcsolatát korábbi oktatójával. Az egyetemet is a francia fővárosban végezte, de közben udvarolt Brigitte Trogneux -nak is, akinek ellenállását kitartásával sikeresen megtörte, a szerelem kölcsönössé vált.

Végül 12 év után nyíltan is felvállalták kapcsolatukat és 2007-ben összeházasodtak. (Ekkor Macron már 30, hajdani tanárnője pedig 54 éves volt.) Közben Macronból sikeres pénzügyi szakember és bankár lett, hatalmas vagyont felhalmozva. Karrierje minden téren gyorsan ívelt felfelé, ambiciózus, törekvő, vagyonos és befolyásos emberként, igen fiatalon lett a francia legfelső elit tagja.

macron4.jpg

Érdekelni kezdte a politikai is és rövid útkeresés után (melynek során egy ideig még Fillon konzervativizmusa is látókörébe került) végül a szocialistáknál "kötött ki". Itt tehetségével, rendkívül erős meggyőző erejével, szimpatikus, nyílt egyéniségével gyorsan emelkedett a ranglétrán és Hollande kormányában 2012-ben megkapta a gazdasági miniszteri tárcát. Később eltávolodott Hollande -től és viszonyuk 2016-ban mélypontra jutott, mikor Macron távozott a szocilaistáktól, hogy saját pártot alapítson (ez lett az En Marche). Közben szoros kapcsolatba került a "Les Gracques" azaz Gracchusok nevű baloldali (szociáldemokrata-liberális) csoporttal, mely egy befolyásos üzletemberekből, politikusokból és értelmiségiekből álló egyesület Franciaországban. A komoly anyagi bázissal bíró társaság - melynek működése inkább titkos, mint nyilvános - 2016 óta mindenben támogatja Macront. (Nevüket a Kr.e. II. században élt római néptribunusokról, Caius és Tiberius Gracchusról kapták, akik a köznép érdekében tevékenykedtek.)

Macron politikájának három biztos pillére: a globalizáció-pártiság, a megengedő migráns-politika és az EU-t támogató Franciaország. Ugyanakkor mindháromban egyéni utat járna: a migrációt például engedné, de bizonyos korlátok közé szorítaná, aktívabb ellenőrzésekkel és sokkal többet költve a határvédelemre illetve a hírszerző ügynökségekre is. Sőt átalakítaná a Frontex működését is.

macron2.jpg

Le Pen és Macron /AFP/

Macron kétségtelenül a francia elnökválasztás nagy esélyese, de természetesen - főleg a migráns-helyzet és terrorizmus miatt - a fordulat sem kizárt, ami Marine La Pen győzelmét hozná. (Egy esetleges alacsony részvétel esetén is nagyon valószínű volna a diadala.) A 49 éves jogász hölgy apai örökségként "kapta"mind a jogtudományok iránti érdeklődést, mind a szélsőjobboldaliságot. Apja, Jean-Marie Le Pen ugyanis egy vidéki (bretagne -i) halászcsaládból küzdötte fel magát párizsi jogászok elit-körébe és lett a nacionalista Nemzeti Front megalapítója. Ebben a minőségében aztán 2012-ben majdnem le is győzte Jacques Chiracot az elnökválasztáson.

Marine Le Pen radikális fordulatot ígér minden téren esetleges győzelme esetére. Átalakítaná a francia migráns-politikát zéró toleranciával (vagyis szinte senki nem jöhetne migránsként az országba) és sokkal szigorúbban korlátozná a Franciaországban élő bevándoroltak jogait is. Teljes politikai fordulatot ígér az EU -val kapcsolatban is, ha hatalomra kerül. Mindenesetre érdekes lesz megtudni, hogy végül ki lesz a de Gaulle -lal kezdődő, 1959 óta tartó korszak (V. köztársaság) új, sorrendben 8. köztársasági elnöke, a de Gaulle, Pompidou, d'Estaing, Mitterrand, Chirac, Sarkozy, Hollande sorban.

macron_valasztas.jpg

A táblázat adatainak forrása a Francia Belügyminisztérium honlapja

Akár Macron, akár Le Pen győz majd május 7-én, az mindenképp lényeges információt árul majd el Nyugat-Európáról. Erősödik a nacionalizmus és idegen-gyűlölet kontinensünkön, vagy még mindig többségben vannak a mértékletesség, tolerancia és a régi berendezkedés hívei? Az angol kilépéssel sokkal erősebb uniós szerephez jutó Franciaország politikája, migrációs lépései alapjaiban határozhatják meg az EU "képét" - és a sokak által megjósolt - de Európa-szerte egyelőre elmaradó nacionalista, EU-ellenes és szélsőjobboldali fordulatát. A "nagy változás" (lázadás) egyelőre nem nagyon történt meg sem Ausztriában, sem Hollandiában és valószínűleg nem fog Franciaországban illetve szeptemberben Németországban sem. De várjuk ki a végét ... május 7-én a legnagyobb európai országban dönteni fognak.

 

Ha tetszett posztunk keresd Facebook oldalunkat is!

***

logo_vilagesemenyek.jpg

2017.04.29.(11:22)

Nagyon veszélyes a nemzetközi helyzet Szíria kapcsán

Trump választási győzelme óta jelentős nemzetközi kockázati tényezőt jelent, hiszen mindenféle diplomáciai, külpolitikai felkészültség nélkül vette kezébe az USA irányítását. Kampányában még a Putyinnal való barátságát és az Oroszországgal való békés egymás mellett élés szükségszerűségét hirdette, ugyanakkor elemzők már akkor figyelmeztettek: erőszakossága, politikai hozzá nem értése, az üzleti életből hozott rámenőssége, hatalommániája miatt csak idő kérdése, hogy ellentétbe kerüljön az ugyancsak agresszorként viselkedő moszkvai vezetéssel. Most ez az idő elérkezett.

A szíriai diktátor, Bassár el-Aszad gátlástalan, kegyetlen, mindenre képes háborús politikát folyat, miközben élvezi Putyin segítő támogatását és a Szuhoj vadászgépek megnyugtató védelmét is. Szíriában Aszad támogatottsága elenyésző és csak egy vékony nyugati országsávra terjed ki (lásd a térképen a piros vonallal határolt részt) Ugyanakkor uralma diktatórikus jellegű, módszerei pedig enyhén szólva sem felelnek meg az emberiesség normáinak. Nyugodtan kijelenthetjük: semmilyen szempontból nem alkalmas egy ország vezetésére.

sziria_vilagesemenyek.jpg

Aszad a legutolsó "húzása" alkalmával néhány napja vegyi-fegyvereket vetett be saját népe ellen, mely támadásban ártatlan gyerekek is meghaltak. Ez a keddi eset Japántól Brazíliáig az egész világot felháborította indokolatlan, kegyetlen és brutális jellege miatt. Az amerikai elnök, Donald Trump elhamarkodottan radikális lépésre szánta el magát az ügy kapcsán: azonnali parancsot adott a megtorlásra. Az amerikai hadsereg a Földközi-tengerről Tomahawk rakétákat lőtt ki szíriai orosz területekre. A célpont Aszad uralma alá eső, oroszok által védett Homsz tartomány volt, annak is al-Sajrat melletti légibázisa. A támaszpont használhatatlanná vált (mondjuk egy ideig innen nem is tudnak majd vegyi-fegyvereket bevetni arab gyerekek ellen)

A szíriai csapda

Az amerikai támadásra érkező orosz reakciókra nem kellett sokat várni. Putyin azonnal felfüggesztette a szíriai repülésbiztonsági megállapodást, mely eddig garantálta, hogy amerikaiak és oroszok ne támadjanak, akár véletlenül se egymásra. Amellett az ENSZ elé vitte az ügyet, mert álláspontja szerint egy szuverén országot ért külső támadás. Hogy Putyin mit ért szuverén országon, - amikor kedvence, Aszad csak egy néhány tízezer négyzetkilométeres sávot ural és saját népének minimum 80% -a már rég elzavarta volna, ha az orosz hadsereg nem állna mögötte - rejtély marad. Mindenesetre az amerikai - orosz viszony hidegháborús mélypontra zuhant.

A csapda lényege a következő: 

Nem lehet széleskörű nemzetközi összefogás a szíriai rendezésért két ország miatt: az egyik Oroszország, aki a mindenki által gyűlölt Aszadot támogatja, a másik pedig Törökország, aki az Iszlám Állam ellen leginkább küzdő kurdokat szeretné eltüntetni a térképről. A nagyobb gondot Putyin jelenti. A kérdés úgy fogalmazódik meg, hogy a nagy hatalmú orosz diktátor miért támogatja foggal körömmel Aszadot? A válasz egyszerű: mert csak ő garantálja egyértelműen, az orosz hadsereg különleges kiváltságait Szíriában. Ilyen kiváltság bizonyos tengerparti és egyéb támaszpontok fenntartása és az erős kereskedelmi kapcsolatok megmaradása. Ha bármilyen más erő kezébe kerül Szíria, az oroszoknak vége a térségben.

A fentiekből következik, hogy Aszad plusz az orosz hadsereg együttesen szinte a végtelenségig képesek fenntartani Szíria megosztottságát. Ezt bizonyítja, hogy a nyugati országrészt viszonylag stabilan uralni tudják, már jó ideje. Nyilvánvalóan Szíria kettéosztását akarják elérni, melyben az értékes tengerparti határsáv, a tengeri kikötőkkel és támaszpontokkal együtt - afféle kis-Oroszországként - véglegesen az ölükbe pottyanhat. Ez a terv azonban természetesen egyik környező félnek sem felel meg.

Most a keddi incidens után a végletekig kiéleződhet a nemzetközi helyzet Szíriában, hiszen könnyen lehet, hogy amerikai és orosz erők egymás ellen is bevetéseket hajtanak végre. Egy nagyobb halálos áldozatokat követelő támadás pedig - melyben akár több tucat amerikai vagy orosz katona halna meg - kiválthatja a két nagyhatalom közti háborús helyzetet is. Ennek pedig beláthatatlan globális következményei lennének.

2017.04.08.(11:05)

Két választás 2017 -ben, melyek eldönthetik Európa jövőjét

Az idei esztendőben két kulcsfontosságú parlamenti választás és egy ugyancsak nagyon lényeges nemzetközi döntés fogja meghatározni a kontinens és benne Magyarország jövőjét. A két választás: a 2017 április 23-án kezdődő (és május 7-én második fordulójába lépő) francia, és a 2017 szeptember 22-én megtartásra kerülő német (Bundestag) voksolás lesz. Ami a harmadik lényeges eseményt illeti: 2017 szeptember 13-án dől majd el, hogy Budapest rendezheti e meg a 2024-es olimpiát (vagy inkább Párizs, esetleg Los Angeles lesz e a befutó). Mindhárom alapjaiban határozhatja meg, hogy milyen évek következnek az öreg kontinensen.

Ami a franciákat illeti: Francois Hollande 2012 májusában győzte le a 17 éve kormányzó francia jobboldalt és az 5 éve hatalmon lévő Nicolas Sarkozyt. A meglepő fordulattal a baloldal vette át az uralmat Európa legnagyobb országában, Hollande pedig vegyes megítélésű 4 évet "ajándékozott" a galloknak. A szocialista pártelnök ciklusa erősen megosztja a franciákat: legtöbben a migráns-politikája miatt bírálják, de nagyon sok kritikát kap gazdaságpolitikája is (a melegházasság engedélyezéséről nem is beszélve). 

fillon.jpg

Francois Fillon (UMP)

A három hónap múlva esedékes választásokon a szocialisták három fő ellenfele: a jobboldali - konzervatív jogász és korábbi oktatási miniszter illetve kormányfő, Francois Fillon (az UMP élén), a szélsőjobbos, mereven bevándorlás-ellenes Marine Le Pen és a 39 éves balliberális pénzügyi szakember, Emmanuel Macron lesz. A 63 éves Fillon és a 49 éves Le Pen (aki Franciaország határozott asszonyának szerepében "tündököl" már évek óta) komolyan megszorongathatják a sokat bírált baloldali vezetést. A választás kimenetele pedig megjósolhatatlan, de inkább Fillon vagy Macron diadalát hozhatja. (Legalábbis Fillon / Macron kontra Le Pen "döntőre" számít a legtöbb szakértő. Félő, hogy a baloldali indulók közt "felaprózódik" majd szocialista szavazótábor.)

lepen.jpg

Marine Le Pen (Nemzeti Front)

Ami a németeket illeti: Angela Merkel 2000 óta vezeti a jobboldali, konzervatív-liberális Kereszténydemokrata Uniót, a CDU -t. A pártot kétségtelenül sikerre vitte, hiszen három ciklust vitt végig Németország kancellárjaként 2005 óta és ha győz 2017 szeptember 22-én, akkor ugyanúgy rekordot dönthet hivatali idejével, mint nálunk Orbán Viktor (aki 2018-as győzelme esetén - és új ciklusát kitöltve - beelőzi Tisza Kálmánt is.) Merkel gyermektelen, 63, éves és csak a politikának él. A 8 hónap múlva esedékes Bundestag választásokon úgy tűnik fő riválisa: Martin Schulz szociáldemokrata (SPD) politikus lesz (az Európai Parlament 29. elnöke), így nagy CDU - SPD küzdelem várható.

merkel_schulz.jpg

A szeptemberi választások két nagy riválisa: Merkel és Schulz

(Hozzátehetjük: a szociáldemokrata kihívó kiválasztása csak január 29-én lesz végleges és ebbe még Gerhard Schröder is beleszólhat, ha ő is "becsekkol" a választásokon való indulásba. Korábban egyébként Sigmar Gabriel neve is felmerült, Merkel lehetséges kihívójaként.) A két nagy német párt harcában harmadik esélyesként szólhat bele a jobboldali-nacionalista (radikális) és alig 4 éve alapított AFD (Alternatíva Németországért), mely leginkább a francia Le Pen -nel tartozik egy pártcsaládba. (Egyik vezetője szintén egy hölgy: Frauke Petry) A voksolás kimenetele Németországban is nehezen jósolható meg, de Merkel újabb győzelmét hangyányival több elemző érzi esélyesebbnek.

petryk.jpg

Frauke Petry (AFD)

Európa két legerősebb gazdaságú országának választásai alapvetően dönthetik el az EU és így az egész kontinens sőt a világ jövőjét is. Ha ugyanis a szélsőjobbos pártok győznek Franciaországban és Németországban is, akkor a republikánus-populista Donald Trump és a konzervatív-EU ellenes Theresa May mellett kialakuló nacionalista Nyugat-Európa alapjaiban rajzolhatják át a világ képét. (Orbán Viktor alighanem erre célzott, amikor nem régiben úgy fogalmazott: "2017 a lázadás éve lesz".) Szó se róla, egy ilyen fordulat gyökeresen átalakítaná (vagy megszüntetné) az Európai Uniót, a nagyobb országok migráns-politikát és Oroszország globális szerepét is. Vlagyimir Putyin 2000 óta "álmodozik" már egy ilyen felállásról. Amerikát egy oroszbarát populista vezeti, Nagy-Britannia kiválik az EU -ból (miközben külön-utas biztonságpolitikába kezd) és Németország illetve Franciaország szélsőjobbos-nacionalista, az oroszokkal szintén barátkozó és szintén összefogás ellenes pártok irányítása alatt áll. Szétesés mindenhol, miközben összefogás vagy egységes politika a láthatáron sincs. Kétségkívül eszményi helyzet Oroszország számára. 

Azért persze igencsak kérdéses mi lesz. Le Pen és  német AFD esélyei nem olyan kiemelkedőek egyelőre. De a világ figyelme akkor is a német illetve francia választásokra irányul idén. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mi történik majd. 

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, lájkolj bennünket a Facebook -on is.

vilagesemenyek_cimer.jpg

2017.01.26.(20:10)

Csinál e külpolitikai fordulatot Donald Trump?

Donald Trump november kilencedikei megválasztásával új időszámítás kezdődhet az USA külpolitikájában. A 2008 óta hatalmon lévő Demokrata Pártnak búcsúznia kell korábbi vezető pozícióitól: az új elnök a republikánusok táborából kerül ki, a demokraták pedig mind a kongresszusban, mind a diplomáciai kulcspozíciókban kisebbségbe kerülnek majd. Ez azt is jelenti, hogy az új párt (és a körükből kikerülő új politikusi, tanácsadói réteg) már egészen más prioritások mentén irányíthatja Amerika külpolitikáját. Akár teljes fordulat is elképzelhető.

trump.jpg

Kérdés, hogy a kampányban elhangzott két legfontosabb – és mellesleg egymással ellentétes – Trump-üzenet közül melyik lesz az erősebb: az „Amerikát naggyá tesszük” kijelentés – ami nyilván erőt felmutató, expanzív külpolitikát ígér - vagy a „csak magunkkal és saját érdekeinkkel törődünk” doktrina, mely viszont izolacionizmust feltételez. A kettő látszólag egyidejűleg is végrehajtható, valójában azonban egészen más politizálásról van szó. Míg az előbbi esetben az USA a Föld szinte minden konfliktusában és hatalmi játszmájában jelen kíván lenni – és ezekben az Obama-stábtól eltérően aktív szerepet vállal – addig az utóbbi esetben Amerika csak a számára közvetlenül fontos és neki hasznot hozó külpolitikai folyamatokkal foglalkozik, nem törődve például szövetségei körével és a hosszabb távú ügyekkel.

Ha az agresszív, „még nagyobbakká válunk” szlogen lesz a vezérfonal, akkor Washington bár követni fogja a demokraták „nyomvonalát” a mindenbe beleszólás elve mentén, csakhogy nem a higgadt nyomásgyakorlás fegyverével él majd (ahogyan Obamáék tették), hanem a rámenős, erőfelmutató beavatkozások eszközeit használja majd (aktív háborúk megvívásával). Ha viszont az izolacionista irány lesz a döntő, akkor az USA cserbenhagyja majd szövetségeseit, magára hagyja például a Baltikumot és Kelet-Európát is, hiszen tisztán anyagi alapon és rövidtávon gondolkodva bizony ráfizetés bennünket oltalmazni Oroszországgal szemben (márpedig Trump igazi üzletember, aki főleg a hasznot nézi mindenben). Az sem kizárt, hogy Trump kezdetben az egyik irányvonalat követi majd és idővel átvált a másik útra.

usa_kulpolitika_trump.jpg

De nézzük, melyek azt az 5 fontos kulcs-konfliktust, melyekben lényeges lesz, Amerika új külpolitikája:

1.Elsőnek itt van Oroszország és Putyin kérdése. Nagy talány, hogy a Trump vezette új külpolitika valódi nagyhatalmi szereplőként fog e viselkedni Putyinnal szemben – megtorolva a rendszeres orosz túlkapásokat a Moszkvával szomszédos országokkal, a Baltikummal, Grúziával, Kaukázusi területekkel és főleg Ukrajnával kapcsolatban, illetve nem hagyva szó nélkül a folyamatos provokációkat (szándékos határsértéseket orosz vadászgépek és hajók által), és végül nem tűrve tovább az európai országok egy részében végrehajtott orosz manipulációkat az online médiafelületeken – .. VAGY .. mindezzel ellentétesen az izolacionizmust választva mindent ráhagynak majd Putyinra, mondván: nem az amerikaiak baja, ha az oroszok fél Európát és Ázsiát fenyegetik.

2.Szíria kérdése a második bizonytalanság. Egyelőre nem tudni, hogy az új Trump-kabinet mire készül Szíriában. Három eshetőség lehetséges: vagy izolacionista módon passzivitásba vonulnak, átengedve a teret Oroszországnak és a regionális szunnita hatalmaknak (Törökország, Szaúd-Arábia, Katar .. stb), a második verzió szerint még aktívabb beavatkozásra készülnek (nagyobb amerikai erőkkel lépnek fel a térségben), a harmadik lehetőség pedig, hogy az USA szíriai jelenléte olyán formát ölt majd (pl. jelentős szárazföldi seregtestek bevetésével), mely világpolitikai konfliktust generál az oroszokkal és a helyi nagyhatalmakkal. Mindhárom nagyon veszélyes lehet és mindhárom eltér az Obama kormányzat politikájától. A jelenlegei vezetés ugyanis mérsékelten van jelen a szíriai harcokban és csupán pénzzel, fegyverekkel és nagyon kis létszámú „tanácsadókkal” segíti az ISIS ellen küzdő kurdokat, irakiakat, szíriai felkelőket.

3.Kína ügye a harmadik nagy kérdés. Az ázsiai ország ugyanis évek óta világhatalomként viselkedik (tulajdonképpen az is), mely abban a tekintetben probléma, hogy például a Dél-kínai tengeren terjeszkedni próbál és katonailag Oroszországgal (a CSTO államokkal), gazdaságilag pedig a BRICS államokkal tartva helyezkedik szembe az Amerika vezette euro-atlanti tömörüléssel. Kényes a viszony tehát az USA és Kína közt, ami óriási körültekintést igényel(ne) az új amerikai vezetéstől.

4.Törökország és Irán kérdése a negyedik fontos téma. Ezek az államok évek óta helyi nagyhatalmak a Közel-Keleten, miközben vezetésük erőskezű diktátorok kezében összpontosul. Törökország ugyan NATO tag, de Erdogan teljesen önállóan cselekszik külpolitikájában és bár nyilvános tetteit, nyilatkozatait tekintve ISIS ellenes, valójában a kurdok elleni fellépés a legfőbb prioritás a számára. Irán kiegyezett a világ vezető államaival, beindítva atomprogramját (megígérve, hogy nem készít atomfegyvereket), de eközben a Közel-Kelet vezető nagyhatalma szeretne lenni és mindenhol beavatkozik a szunnita hatalmak ellen. Az USA mind a törökök, mind az irániak esetében dönthet úgy, hogy rájuk hagy mindent, de megteheti azt is, hogy körmükre nézve korlátozza agressziójukat.

5.Ukrajan, Baltikum és Kelet-Európa kérdése az ötödik lényeges elem a külpolitikát tekintve. A felsorolt térségek jelenleg a nyugati és keleti érdekszférák határán fekszenek: Ukrajna még nem tagja a NATO nak (és EU-nak) de szeretne csatlakozni ezekhez a szervezetekhez (amit Moszkva mindenáron próbál megakadályozni), Kelet-Európa és a Baltikum meg a NATO –hoz tartozik ugyan, de orosz fenyegetettségben él és területein az orosz titkosszolgálatok manipulálják a lakosságot. Ez a bizonyos manipulálás jelenleg három módon zajlik: részint bizonyos helyi, (többnyire szélsőjobbos) pártok támogatásával, részint bizonyos honlapok működtetésével (melyekről első pillantásra nem tudni, hogy orosz propagandát közvetítenek), részint pedig az orosz (kenő)pénzek és törvényes befektetések megfelelő helyekre irányításával. (Röviden: beszervezés, trollkodás, felvásárlás). Az USA hagyhatja, hogy tovább menjen az orosz beavatkozás a felsorolt módokon (izolacionizmus), vagy megteheti, hogy időről-időre megpróbálja fékezni azt (ahogy Obamáék teszik), végül: teljes mértékben szembe is szállhat minden ilyen irányú törekvéssel.

Öt lényeges külpolitikai kérdés, melyekre Amerikának választ kellene adnia. Ám jelenleg nem tudni, hogy az új, Donald Trump vezette kabinet mire készül pontosan. Ha a kampányban elhangzott „csak magunkkal törődünk” elvet követik (ahogyan több Kelet európai ország vezetése is reméli), akkor intenzívebb orosz előretörés jöhet, miközben a Közel-Keleten megerősödnek a helyi érdekek. Ha viszont Trump Amerikát valódi (és első számú) nagyhatalomként szeretné pozicionálni, akkor sokkal intenzívebb külpolitikába kezdhet, ami ha hozzá nem értéssel párosul, akkor nagyon komoly veszélyforrása lehet a világbékének.

Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy Trump támogatói közt ott a fegyvergyárosok lobbija, akik nem éppen a békében érdekeltek, hanem sokkal inkább a kiélezett, nagy nemzetközi konfliktusokban és háborúkban melyekre hivatkozva az amerikai kongresszus később nagy fegyvergyártásokat rendelhet el (nyilván tőlük). Ez olyasmi, ami komoly aggodalomra adhat okot. 

Harmat Árpád Péter

 

Ha érdekesnek találtad, keress bennünket a Facebook -on is!

vilagesemenyek_cimer.jpg

2016.11.12.(10:22)

Az ISIS világméretű terjeszkedése és magyarázat a felszámolás elhúzódására [33.]

Az NBC amerikai hírügynökség szerint az FBI Nemzeti Terrorellenes Központja (NCTC) egy sajátos jelentést küldött a Fehér Háznak, melyben az ISIS világméretű terjeszkedését szemlélteti. A térkép nyilvánosságra került, és nagyon jól látható rajta, hogy az Iszlám Állam mintegy 18 országban vetette már meg a lábát. Hét afrikai ország mellett, az Arab-félszigeten, a Közel-Kelet államaiban, a Kaukázusban, Afganisztánban, Pakisztánban, illetve Bangladesben, Indonéziában (a Föld legnépesebb muszlim országában) és a Fülöp-szigeteken van működőképes sejtjük vagy bázisuk.

Tovább

A NATO és Oroszország elbeszélnek egymás mellett [31.]

A putyini korszak kezdete óta, vagyis gyakorlatilag az 1999/2000 -es évfordulótól kezdődően éleződik a NATO és Oroszország viszonya. Putyin ugyanis teljesen új külpolitikába kezdett hatalomra kerülésekor, mely politika szakított Borisz Jelcin korábbi, nyugattal együttműködő hozzáállásával. Az új moszkvai vezető egyértelművé tette: célja újra nagyhatalommá tenni Oroszországot, mely egyrészt keményen őrzi érdekszféráját (CSTO országok + Ukrajna), másrészt minden szempontból független az EU és a NATO "fémjelezte" politikai-gazdasági-katonai pólustól, harmadrészt pedig hadereje a második legnagyobb a földgolyón. A három tényező (érdekszféra, függetlenség, katonai erő) Putyin szerint szavatolják hazája világhatalmi státuszát, mégpedig második helyen, rögtön az USA után (Kínával versengve).

nato_csto_1.jpg

Tovább

Valójában egy mini-háborút vív az ISIS a Közel-keleten [30.]

Bár 2014 nyara óta az Iszlám Állam szinte folyamatosan a nemzetközi média-figyelem középpontjában áll, és az ISIS katonai akcióival kapcsolatos hadijelentések jelenleg is mindennaposak a nagy TV társaságok és újságok felületein (CNN, BBC, The Guardian … stb) nem árt tisztában lennünk vele, hogy a Közel-keleti konfliktus méreteit tekintve semmiképp sem sorolható a világtörténelem nagy (vagy akár csak közepesnek mondható) háborúi közé.

isis_terkep.jpg

Tovább

Világháború veszélye felé tart a szíriai válság [28.]

Körülbelül 5 hónapja bombázza már Oroszország szakadatlanul a szíriai területeket. Mára több várost szinte földig romboltak, például a libanoni határ közelében fekvő Homsban egyetlen épen maradt lakóház sem maradt. Moszkva beavatkozása ugyanakkor jelentősen átrendezte a térségbeli erőviszonyokat is: egyrészt a korábbi három főszereplő helyett ma már hatpólusúvá változott a válságzóna konfliktusrendszere, másrészt Putyinnak köszönhetően a szíriai kormányerők jelentősen megerősödtek.

sziriaiak.jpg

Tovább

Az Iszlám Állam és Szíria sokáig maradhat jelenlegi formájában [27.]

Ahogyan erről december elején már írtunk, a szíriai térség és az Iszlám Állam jelenlegi formájában történő fennmaradása több nagyhatalomnak is érdeke. Vlagyimir Putyin például pontosan tudja, hogy ha rendeződnének a viszonyok Szíriában és szabad választásokat írnának ki, akkor a lakosság 10% -a által támogatott pártfogoltja, Bassár el-Aszad egész biztosan veszítene. (Már ha tiszták lennének azok a bizonyos választások.) Márpedig, ha Aszad bukik, akkor elég valószínű, hogy a szíriai orosz támaszpontokon is megkezdhetik a pakolást. Ez nagy visszaszorulás volna Moszkva számára és éppen ellentétes expanzív jellegű külpolitikai törekvéseikkel.

Tovább

Nagyhatalmak kereszttüzében az ISIS [25.]

November 24 -én kedden reggel a törökök egyik F-16 –os vadászgépe a szír-török határon lelőtte az orosz légierő egyik Szuhoj 24-es vadászbombázóját, mely állítólag megsértette Törökország légterét. Az ügy orosz részről nagyon komoly visszhangot kapott, miközben a törökök és az amerikaiak mismásolni próbálták az egészet. Az incidens hátterében azonban nagyon súlyos feszültségek húzódnak meg.

Tovább

Miért nem tudják felszámolni az ISIS –t? [24.]

A november 15-16 –án megtartott G20 találkozó (mely a török Antalya városában volt megrendezve) nagy eredmények nélkül zárult, ám egy érdekes jelenete azért akadt. Az oroszokat bíráló angol kritikákra reagálva ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette: vannak olyan G20 országok, melyek aktívan támogatják az Iszlám Államot. A megdöbbentő ám sokak által már korábban is sejtett megállapítás azért „szólt nagyot” mert a G20 tagok elvben épp a terrorizmus elleni közös fellépés jegyében lettek összehívva.

g20_putyin_obama.jpg

Tovább

A párizsi terrortámadások lehetséges következményei [23.]

November 13-án a francia fővárosban, a késő esti órákban több helyszínen hajtottak végre robbantásos és kézifegyverekkel zajló terrortámadásokat ismeretlen tettesek. Szombat reggel még nem tisztázott az áldozatok pontos száma, de szinte minden híradás 100 –nál több halálos áldozatról beszél (több forrás 150 körülire teszik a halottak számát). A támadássorozat 6 helyszíne közül a legvéresebb a Bataclan művészeti központ koncertterme, ahol a támadók valóságos mészárlást végeztek. A Guardian szerint az egész akcióért az Iszlám Állam (ISIS) a felelős, mely közleményben vállalta magára a támadást. (A kalifátus katonái az undor és perverzió fővárosát támadták meg." - írták kiáltványukban, ahol egyébként a rock koncert résztvevőit "bálványimádóknak" titulálták.)

Tovább

A szíriai csapda [22.]

2015 őszére kétségtelenül csapdahelyzet alakult ki az eddig közel negyedmillió halálos áldozatot követelő szíriai polgárháborúban. Ennek egyik eleme, hogy a korábban sokszereplős polgárháború mára háromtényezőssé változott. Az egyik szereplő az USA és az általa támogatottak köre, így a Szíriai Szabad Hadsereg (FSA) és a Kurd Hadsereg (YPG); a második szereplő az iszlamista csoportok köre, így az Iszlám Állam, az Iszlám Front és az Al-Kaida (melyek egymással is harcban állnak) és végül a harmadik szereplő most már Oroszország és az általa támogatott Aszad-rezsim.

assad_putyin.jpg

Tovább

Miért pont most? A migráns áradat háttérokai [21.]

Az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről Európába irányuló migráció tömegessé válását először 2015 januárjában lehetett hazánkban egyértelműen érzékelni. Míg előtte, a 2014-es esztendőben összesen 42 ezren léptek a magyar földre migrációs céllal, addig 2015 januárjában, egyetlen hónap alatt 14 ezerre emelkedett a nálunk beadott menekültkérelmek száma. Később pedig a 2015-ös év során hónapról hónapra emelkedett a határátlépők száma: míg januárban napi 400-500 –an, szeptember elején már napi 3 ezren érkeztek hozzánk.  A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal helyettes főigazgatója szerint eddig idén (2015 szeptember 8-ig) összesen 169 337 ezer bevándorlót állított elő a magyar rendőrség. (Forrás: ITT) És nem tudni, hogy meddig növekedhet még a hozzánk érkező tömegek száma. 2015 október 2-án a Magyarországon áthaladó menekültek száma elérte a 300 ezret. (Ez azt jelenti, hogy október elejére a napi átlagban hozzánk érkezők száma már 5200 körülire növekedett.)

Tovább

Az iráni atom-megállapodás történelmi jelentősége [20.]

Július 14-én hosszú tárgyalássorozat eredményeként történelmi jelentőségű megállapodás született Irán és az ENSZ BT államok (USA, Oroszország, Kína, Egyesült Királyság, Franciaország) plusz Németország között. A megállapodást Bécsben jelentette be Federica Mogherini az EU külügyi főképviselője és Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter egy közös sajtótájékoztatón.

irani_atommegallapodas.jpg

Tovább