Világpolitika, diplomácia, biztonságpolitika, nemzetközi folyamatok, külpolitika

Csinál e külpolitikai fordulatot Donald Trump?

2016. november 12. - Harmat Árpád Péter

Donald Trump november kilencedikei megválasztásával új időszámítás kezdődhet az USA külpolitikájában. A 2008 óta hatalmon lévő Demokrata Pártnak búcsúznia kell korábbi vezető pozícióitól: az új elnök a republikánusok táborából kerül ki, a demokraták pedig mind a kongresszusban, mind a diplomáciai kulcspozíciókban kisebbségbe kerülnek majd. Ez azt is jelenti, hogy az új párt (és a körükből kikerülő új politikusi, tanácsadói réteg) már egészen más prioritások mentén irányíthatja Amerika külpolitikáját. Akár teljes fordulat is elképzelhető.

trump.jpg

Kérdés, hogy a kampányban elhangzott két legfontosabb – és mellesleg egymással ellentétes – Trump-üzenet közül melyik lesz az erősebb: az „Amerikát naggyá tesszük” kijelentés – ami nyilván erőt felmutató, expanzív külpolitikát ígér - vagy a „csak magunkkal és saját érdekeinkkel törődünk” doktrina, mely viszont izolacionizmust feltételez. A kettő látszólag egyidejűleg is végrehajtható, valójában azonban egészen más politizálásról van szó. Míg az előbbi esetben az USA a Föld szinte minden konfliktusában és hatalmi játszmájában jelen kíván lenni – és ezekben az Obama-stábtól eltérően aktív szerepet vállal – addig az utóbbi esetben Amerika csak a számára közvetlenül fontos és neki hasznot hozó külpolitikai folyamatokkal foglalkozik, nem törődve például szövetségei körével és a hosszabb távú ügyekkel.

Ha az agresszív, „még nagyobbakká válunk” szlogen lesz a vezérfonal, akkor Washington bár követni fogja a demokraták „nyomvonalát” a mindenbe beleszólás elve mentén, csakhogy nem a higgadt nyomásgyakorlás fegyverével él majd (ahogyan Obamáék tették), hanem a rámenős, erőfelmutató beavatkozások eszközeit használja majd (aktív háborúk megvívásával). Ha viszont az izolacionista irány lesz a döntő, akkor az USA cserbenhagyja majd szövetségeseit, magára hagyja például a Baltikumot és Kelet-Európát is, hiszen tisztán anyagi alapon és rövidtávon gondolkodva bizony ráfizetés bennünket oltalmazni Oroszországgal szemben (márpedig Trump igazi üzletember, aki főleg a hasznot nézi mindenben). Az sem kizárt, hogy Trump kezdetben az egyik irányvonalat követi majd és idővel átvált a másik útra.

usa_kulpolitika_trump.jpg

De nézzük, melyek azt az 5 fontos kulcs-konfliktust, melyekben lényeges lesz, Amerika új külpolitikája:

1.Elsőnek itt van Oroszország és Putyin kérdése. Nagy talány, hogy a Trump vezette új külpolitika valódi nagyhatalmi szereplőként fog e viselkedni Putyinnal szemben – megtorolva a rendszeres orosz túlkapásokat a Moszkvával szomszédos országokkal, a Baltikummal, Grúziával, Kaukázusi területekkel és főleg Ukrajnával kapcsolatban, illetve nem hagyva szó nélkül a folyamatos provokációkat (szándékos határsértéseket orosz vadászgépek és hajók által), és végül nem tűrve tovább az európai országok egy részében végrehajtott orosz manipulációkat az online médiafelületeken – .. VAGY .. mindezzel ellentétesen az izolacionizmust választva mindent ráhagynak majd Putyinra, mondván: nem az amerikaiak baja, ha az oroszok fél Európát és Ázsiát fenyegetik.

2.Szíria kérdése a második bizonytalanság. Egyelőre nem tudni, hogy az új Trump-kabinet mire készül Szíriában. Három eshetőség lehetséges: vagy izolacionista módon passzivitásba vonulnak, átengedve a teret Oroszországnak és a regionális szunnita hatalmaknak (Törökország, Szaúd-Arábia, Katar .. stb), a második verzió szerint még aktívabb beavatkozásra készülnek (nagyobb amerikai erőkkel lépnek fel a térségben), a harmadik lehetőség pedig, hogy az USA szíriai jelenléte olyán formát ölt majd (pl. jelentős szárazföldi seregtestek bevetésével), mely világpolitikai konfliktust generál az oroszokkal és a helyi nagyhatalmakkal. Mindhárom nagyon veszélyes lehet és mindhárom eltér az Obama kormányzat politikájától. A jelenlegei vezetés ugyanis mérsékelten van jelen a szíriai harcokban és csupán pénzzel, fegyverekkel és nagyon kis létszámú „tanácsadókkal” segíti az ISIS ellen küzdő kurdokat, irakiakat, szíriai felkelőket.

3.Kína ügye a harmadik nagy kérdés. Az ázsiai ország ugyanis évek óta világhatalomként viselkedik (tulajdonképpen az is), mely abban a tekintetben probléma, hogy például a Dél-kínai tengeren terjeszkedni próbál és katonailag Oroszországgal (a CSTO államokkal), gazdaságilag pedig a BRICS államokkal tartva helyezkedik szembe az Amerika vezette euro-atlanti tömörüléssel. Kényes a viszony tehát az USA és Kína közt, ami óriási körültekintést igényel(ne) az új amerikai vezetéstől.

4.Törökország és Irán kérdése a negyedik fontos téma. Ezek az államok évek óta helyi nagyhatalmak a Közel-Keleten, miközben vezetésük erőskezű diktátorok kezében összpontosul. Törökország ugyan NATO tag, de Erdogan teljesen önállóan cselekszik külpolitikájában és bár nyilvános tetteit, nyilatkozatait tekintve ISIS ellenes, valójában a kurdok elleni fellépés a legfőbb prioritás a számára. Irán kiegyezett a világ vezető államaival, beindítva atomprogramját (megígérve, hogy nem készít atomfegyvereket), de eközben a Közel-Kelet vezető nagyhatalma szeretne lenni és mindenhol beavatkozik a szunnita hatalmak ellen. Az USA mind a törökök, mind az irániak esetében dönthet úgy, hogy rájuk hagy mindent, de megteheti azt is, hogy körmükre nézve korlátozza agressziójukat.

5.Ukrajan, Baltikum és Kelet-Európa kérdése az ötödik lényeges elem a külpolitikát tekintve. A felsorolt térségek jelenleg a nyugati és keleti érdekszférák határán fekszenek: Ukrajna még nem tagja a NATO nak (és EU-nak) de szeretne csatlakozni ezekhez a szervezetekhez (amit Moszkva mindenáron próbál megakadályozni), Kelet-Európa és a Baltikum meg a NATO –hoz tartozik ugyan, de orosz fenyegetettségben él és területein az orosz titkosszolgálatok manipulálják a lakosságot. Ez a bizonyos manipulálás jelenleg három módon zajlik: részint bizonyos helyi, (többnyire szélsőjobbos) pártok támogatásával, részint bizonyos honlapok működtetésével (melyekről első pillantásra nem tudni, hogy orosz propagandát közvetítenek), részint pedig az orosz (kenő)pénzek és törvényes befektetések megfelelő helyekre irányításával. (Röviden: beszervezés, trollkodás, felvásárlás). Az USA hagyhatja, hogy tovább menjen az orosz beavatkozás a felsorolt módokon (izolacionizmus), vagy megteheti, hogy időről-időre megpróbálja fékezni azt (ahogy Obamáék teszik), végül: teljes mértékben szembe is szállhat minden ilyen irányú törekvéssel.

Öt lényeges külpolitikai kérdés, melyekre Amerikának választ kellene adnia. Ám jelenleg nem tudni, hogy az új, Donald Trump vezette kabinet mire készül pontosan. Ha a kampányban elhangzott „csak magunkkal törődünk” elvet követik (ahogyan több Kelet európai ország vezetése is reméli), akkor intenzívebb orosz előretörés jöhet, miközben a Közel-Keleten megerősödnek a helyi érdekek. Ha viszont Trump Amerikát valódi (és első számú) nagyhatalomként szeretné pozicionálni, akkor sokkal intenzívebb külpolitikába kezdhet, ami ha hozzá nem értéssel párosul, akkor nagyon komoly veszélyforrása lehet a világbékének.

Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy Trump támogatói közt ott a fegyvergyárosok lobbija, akik nem éppen a békében érdekeltek, hanem sokkal inkább a kiélezett, nagy nemzetközi konfliktusokban és háborúkban melyekre hivatkozva az amerikai kongresszus később nagy fegyvergyártásokat rendelhet el (nyilván tőlük). Ez olyasmi, ami komoly aggodalomra adhat okot. 

Harmat Árpád Péter

 

Ha érdekesnek találtad, keress bennünket a Facebook -on is!

vilagesemenyek_cimer.jpg

2016.11.12.(10:22)

A bejegyzés trackback címe:

http://vilagesemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr2411951521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Világpolitika · http://vilagesemenyek.blog.hu/ 2016.11.12. 13:43:46

Scott Tenorman! Nagyon konstruktívan szóltál hozzá. Csak úgy világít az intelligenciád! :-) Lenyűgöztél bennünket! Szia!

Kovács doki 2016.11.12. 13:46:49

Valóban ezek most a nagy kérdések! Trump hiába ígért passzivitást, alkatából adódóan képtelen lesz távol tartani magát (és országát) a fontosabb világpolitikai eseményektől. Nagyon is be fog avatkozni, mégpedig erőből, ahogyan egy rámenős kapitalista szokott!

Sgt Hugo Stiglitz 2016.11.12. 14:06:43

Jó kis elemzés!
Nehéz elképzelni egy Trump-szerű alakról, hogy ne agresszorként viselkedjen a világpolitikában! És ne feledjük: a kampányába jelentős pénzeket fizettek a nagytőkés olaj-, illetve fegyver milliárdosok, akik most, hogy elnök lett, kérni fogják az ellentételezést. Az meg mi más lehetne, mint a számukra üzletet jelentő dolgok: háborúk (amihez ugyebár fegyver kell) és terjeszkedés (ami meg az olajlelőhelyek miatt fontos).

Leon Uris 2016.11.12. 15:31:51

Az biztos, hogy Putyin és a kelet-európai kis diktátorok Trumptól passzivitást, azaz be nem avatkozást (izolacionizmust) várnak. EZÉRT támogatják annyira és ezért örülnek győzelmének. Nagy lesz a pofára esés! :-)))

Világpolitika · http://vilagesemenyek.blog.hu/ 2016.11.12. 20:46:17

... így van. És Scott Tenorman Must Die a tudományos bizonyíték arra, hogy igenis van negatív IQ valamint arra, hogy a pitiáner emberek mindig megtalálják a módot arra, hogy gyávaságuk és irigységük mögé bújva valahogy beszóljanak másoknak. Szánalmas, de az ilyen kis dupla nulla-nokedliket szerencsére időben el lehet távolítani. Sanszuk sincs itt lenni. :-)

Ami Trumpot illeti, nagyon nehéz róla elképzelni róla, hogy türelmet gyakorolva ne csináljon túl nagy hülyeségeket. Az államigazgatás, diplomácia, külpolitika külön szakmák, hivatások, melyekhez tapasztalat és tanulmányok szükséeltetnek. Nem lehet szállodás bizniszmenből, valóság-show szervezőből és milliárdos pojácából egycsapásra nemzetközi diplomata. Trump nem járta végig a többi elnök útját a szenátorságtól a miniszteri beosztásokon keresztül a Fehér Házig. Az üzleti világból cseppent az egészbe és csak most fogja kitanulni a dolgokat. A világ pedig végignézi.

STIRLITZ 2016.11.12. 20:53:11

@Leon Uris: ... érdekes lesz végignézni a populizmus felemelkedését, majd bukását és lecsengését (Európában és Amerikában). Aztán majd jön egy szélsőjobb korszak és 20-30 éven belül visszatérünk a kiindulóponthoz.

Levisomnus 2016.11.12. 21:07:16

Az USA külpolitikájának legfőbb kihívása az elkövetkező 20 évben Oroszország és Kína lesz!

rockjano 2016.11.13. 13:07:14

A legnagyobb baj Trumppal ahogy elnéztem Obamával történt találkozóján hogy csak most kezdi felfogni hogy valóban megnyerte a dolgot és rengeteg kérdésről tényleg fogalma sincs.
Nem tudja mit fog csinálni és ezzel az a gond hogy a republikánusok warmonger bigott őrültjei vezetik majd a kezét egy rakás dologban miközben ő,valójában még csak nem is konzervatív (hanem csak egy profi demagóg populista) csak a kérdések egy kis részével fog foglalkozni főleg a belügyekkel gazdasági kérdésekkel a külpolitikát pont leszarja majd.
Orbánéknak és a többi keleti diktátornak ez lehet hogy átmenetileg jó lesz magyarországnak mint olyannak persze nagyon rossz.

rockjano 2016.11.13. 13:07:25

@ Stirlitz ... igen de a populizmus szerintem maga a szélsőjobb. Én már nem tartom a Jobbikot szélsőjobbnak a Fideszhez képest. Sőt...

Hogy lesz-e még valaha normális politika még az én életemben ez tényleg baromi nagy kérdés...kicsit szkeptikus vagyok...

laci_52 2016.11.13. 14:16:53

A második világháború után az USA a világ csendőre lett és az is maradt, bárki volt az elnök. Ez most sem fog változni: beavatkoznak mindenütt, ahol érdekeiket sérülni látják. A beavatkozás összes módját alkalmazzák: direkt katonai csapás, titkosszolgálatok segítségével bomlasztás, gazdasági szankciók, fenyegetés, zsarolás stb.

Azokon a területeken, amelyek számukra közömbösek, nem foglalkoznak azzal, mi történik ott, így például igazán nem érdekli az USA politikusait a Baltikum és Kelet-Európa és tűrni fogják az orosz befolyás erősödését ezekben az államokban.

Brix 2016.11.13. 17:39:28

Az oroszlàn viselkedjen az àllatok kiràlyaként, az USA meg viselkedjen úgy, mint ahogy a vilàg csendőreként illik: ahol hàború van, menjen oda és rakjon rendet, szàrazföldi erővel. A Clinton-féle hàborús uszító politikàt be kell fejezni és meg kell vívni azokat a hàborúkat, amiket elkezdett...Ha nem tudja betölteni az USA a rendcsinàló szerepét, akkor még több háborús probléma lesz...