Világpolitika, diplomácia, biztonságpolitika, nemzetközi folyamatok, külpolitika

A világ legnagyobb hadseregei és fegyveres szervezetei [4.]

2014. augusztus 04. - Harmat Árpád Péter

nato.jpgA hidegháború után, egy teljesen új biztonságpolitikai korszakban - amikor három egymástól elkülönülő nagy katonai tömb (Euroatlanti államok, Független nagyhatalmak, Nyugat ellenes államok) kezében van a Föld békéjének sorsa – újra nagy szerep jut a hadseregeknek. Persze még fontosabb, hogy ezek a haderők milyen szövetségi rendszerekbe tömörülnek. Ebben a tekintetben első helyen kell említeni a NATO -t (North Atlantic Treaty Organisation), mely jelenleg a Föld legnagyobb katonai szövetsége. Az 1949 –ben alapított katonai szervezetet, melynek egyébként 1999 óta hazánk is tagja, összesen 28 ország hadserege alkotja. (A legutolsó két csatlakozó egyébként Albánia és Horvátország volt.) Az Észak Atlanti Szerződés óriási katonai potenciálját mutatja, hogy a NATO országokban közel egy milliárd ember él (nagyjából 24 millió négyzetkilométeren) és a Föld legnagyobb abszolút GDP –jét előállító országai nagyrészt jelen vannak a tagok közt (így például az USA, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia …. stb) óriási pénzforrást biztosítva a szervezetnek. Még a legóvatosabb becslések szerint is a 4,1 millió fegyverben tartott NATO-katona legalább 23-25 ezer támadó harci repülőgép (ebből majdnem 4 ezer vadászgép), több ezer harci helikopter, 10-12 ezer harckocsi, 100-120 tengeralattjáró és 16-17 repülőgép-hordozó anyahajó működtetését végzi. (Miközben a "békeidős" létszám gyorsan megtízszerezhető, egy esetleges háború-közeli helyzet esetén.) A földgolyón persze vannak egyéb katonai szövetségek is (pl. Független Államok Közössége által működtetett CSTO, illetve: ANZUS, FPDA, UNASUR, Sanghaji Együttműködés Szervezete) ám ezen együttműködések mindegyike eltörpül a NATO mérete mellett. Hogy egy példát kiragadjunk: az egyik legfontosabb harci eszköz a vadászgép-állomány terén a NATO fölénye éppen négyszeres a CSTO -val szemben. (Napjaink fegyveres szövetségeiről bővebben: itt.) Ha az egyes államokat nézzük, akkor az első, amit ki kell emelnünk, hogy a világ országai közül mindössze 10 olyan akad, amelyik jelenleg atomfegyverrel is rendelkezik, mégpedig az USA, Oroszország, Kína, India, Nagy-Britannia, Franciaország, Izrael, Pakisztán, Észak-Korea és vélhetően Irán. A felsoroltak közül pedig hét szerepel a világ legerősebb haderejével rendelkező országai közt is. Érdemes tehát elsősorban ezekről beszélnünk.

hadseregek.jpg

A táblázatban szereplő adatok forrása: Stockholm International Peace Research Institute, SIPRI, illetve a polspect.eu posztja. Egyéb forrás: nationmaster.comMás forrásra támaszkodva, például a globalfirepower.com adatai alapján, némiképp más adatokat láthatunk (főleg bizonyos fegyvernemeknél, mint a vadászgépeknél és harckocsiknál):

hadseregek_1.jpg

Megjegyzendő, hogy kezdetleges atomfegyvereket „örökölt” néhány volt szovjet tagköztársaság is, és van több olyan állam, mely napjainkban nagy erőkkel dolgozik atomprogramján. Dél-Afrika bár a 70-es és 80-as években megkezdte atomfegyverek fejlesztését, végül a 90-es években leállította atom-programját és leszerelte összes nukleáris fegyverét.

nato_ujterkep.jpg

Tehát a Föld legnagyobb, legerősebb hadseregei, melyek még atomfegyverekkel is rendelkeznek, csökkenő sorrendben a következők:

  1. USA
  2. Oroszország
  3. Kína
  4. India
  5. Nagy Britannia
  6. Franciaország
  7. Izrael
  8. Észak-Korea

Ha szigorúan csak a méretet – például a fegyverben tartott létszámot, néhány harci-eszköz darabszámát, vagy a fegyvernemek nagyságát - vesszük alapul (eltekintve az atomfegyver birtoklás tényétől), akkor a 7. helyen álló Izraelt és a 8. helyen álló Észak-Koreát megelőzi néhány ország (pl. Németország, Dél-Korea, Olaszország Brazília) hadereje. De mivel atomfegyverrel rendelkezés speciális hatalmi-katonai helyzetet jelent, így a 8 tagú lista utolsó két helyére nem közülük kerültek fel az ott szereplők. Egyébként a már említett „fegyverben tartott létszám” terén a következő a sorrend (millió főben): Kína (2,29 millió), USA (1,47 m), India (1,32 m), Észak-Korea (1,10 m), Oroszország (1,21 m), Dél-Korea (0,7 m), Pakisztán (0,6 m), Törökország (0,6 m) Irán (0,5 m), Vietnám (0,4 m).

A globalfirepower.com szerint a 7., 8., 9., és 10. helyen a következők állnak: Dél-Korea, Németország, Japán, Törökország. És most nézzük sorra, hogy nem létszám, hanem ütőképesség – vagyis a valós hadsereg-erő terén, melyek ma a világ legnagyobb hadseregei. A három első helyen állót kiemelve nem elsősorban az egyes fegyverek darabszámára, típusainak - gyártmányainak tételes felsorolására, hanem az átfogó jellemzésekre fókuszáltam.

A hadsereg-ütőképesség

Nehezen meghatározható fogalom, ugyanis nem lehet egy hadsereg valós erejét egy-egy fegyvernemhez kötni, vagy egy-egy kiválasztott fegyvernem darabszámától függővé tenni. Ugyanúgy megtévesztő az ütőképességet a katonai létszámhoz kötni. A leginkább objektív meghatározás egy több változós viszonyszám, mely a legfontosabb és legmeghatározóbb tényezőkből tevődik össze. Ide tartozik például a nukleáris fegyverek megléte (és darabszáma), a vadászgépek mennyisége, a katonai kiadásokra fordítható budget nagysága, az adott ország energiahordozókban való ellátottsága, népességszám (behívható tartalék nagysága), és az egyéb kulcsfegyverek száma, például a legjelentősebb hajótípusok (pl. atom-tengeralattjárók), támadó harci helikopterek, harckocsik, robotrepülők mennyisége. A felsoroltak (9 említett tényező és még néhány fel nem sorolt) együttesen képeznek egy súlyozással (bizonyos tételek kiemelésével) kialakított viszonyszámot, mely már nagyjából hű képet adhat arról, hogy egy adott állam hadserege milyen ütőképességet és haderőnagyságot képvisel. 

vadaszgepek_szama.jpg

A legnagyobb hadseregek

 

Az USA hadseregét illetően sok minden megemlíthető, például az, hogy az amerikaiaké jelenleg a világ legnagyobb hadereje, mely egyben a legmodernebb és legütőképesebb is. Ha például önmagában csak a haditengerészetet vizsgáljuk, megállapítható, hogy az amerikaiak 126 db komolyabb hadihajóval (fregatt besorolásnál nagyobbal) rendelkeznek (a tengeralattjárókat nem beleszámítva) és ennek az óriási armadának csupán 60% -át teszi ki a kínai flotta (76 hajó) és 32% -át az orosz (40 hajó). Vagyis az orosz és a kínai haditengerészet együttesen sem éri el az US navy méretét. Ugyanez az összevetés a vadászgépeket illetően: az amerikai vadászgép-állomány (2308 db) 53% -át éri el a kínai (1230 db) és 33% -át az orosz (751 db). Itt tehát megint csak az a helyzet, hogy az orosz és kínai vadászgépszám összeadva sem éri el az amerikaiakét.

hadihajok.jpg

Ugyanakkor mégsem csak ezek a dolgok adják az amerikai haderő legsajátosabb jellemzőjét. Sokkal inkább az, hogy ma az USA tudja a legnagyobb pénzösszegeket fordítani hadseregére. Ma a világ legnagyobb gazdasága a teljes GDP –jének 4,5% -át, vagyis nagyjából évi 550 milliárd dollárt költ hadi kiadásokra. Ez döbbenetesen nagy összeg, amit jól mutat, hogy a sorrendben Amerika után következő 5 állam - Nagy-Britannia, Kína, Franciaország, Japán és Németország - együttvéve is csak ennek az összegnek felét tudják hadseregeikre fordítani. (Anglia 60, Kína 58, Franciaország 54, Japán 44, Németország 37 milliárd dollárt költ évente a haderejére. A sorrendben 7. Oroszország pedig 35 milliárdot.) Az amerikai hadiipar szinte minden fegyvert tekintve élenjáró mind a mennyiséget mind a minőséget illetően. Nem csupán saját „használatra”, hanem kereskedelemre is futja belőle. Az orosz-amerikai fegyverzet szállítások szinte felosztják egymás közt a világot. Míg Oroszország főleg Dél-Kelet Ázsiába, Észak-Afrikába, Indiába és Iránba szállít, addig az USA birtokolja az európai, Dél-amerikai és Ausztrál piacokat.

2bush_anyahajo.jpg

Az USA becslések szerint 7700 nukleáris töltettel, 12 repülőgép-hordozó anyahajóval (ezek közül azonban csak 11 "aktív") 71 atom-tengeralattjáróval, 6700 támadó (és nem szállító) harci helikopterrel, 15 ezer harci repülővel (szállítók nélkül) és 8 ezer harckocsival rendelkezik. (Természetesen ezek számok folyamatosan változnak, jelenleg a nukleáris tölteteket csökkentik, a többi fegyver számát emelik.) Az USA 11 aktív repülőgép hordozója, zárójelben a vízre-bocsátás évével: USS Eisenhower CVN69 (1975), USS Nimitz CVN 68 (1972), USS Washington CV73 (1980), USS Vinson CVN70 (1980), USS Roosevelt CVN 71 (1984), USS Lincoln CVN 72 (1988), USS Stennis CVN 74 (1993), USS Truman CVN 75 (1996), USS Reagan CVN 76 (2001), USS Bush CVN 77 (2006), USS Ford CVN 78 (2013).

Egy-két érdekes adat az USA (és a világ) legnagyobb repülőgép-hordozó anyahajójáról, a USS Fordról (CVN-78): A gigantikus anyahajó felavatása 2013 november 9-én történt, és ezzel egy teljesen új hajóosztály született meg. (A Ford hajóosztály további anyahajói, a USS Kennedy és a USS Entreprises 2020-ra illetve 2025-re várhatóak.) A USS Ford - melyet 13,5 milliárd dollárból készítettek el - hossza: 337m, szélessége: 78m, magassága: 76m, tömege pedig 112 ezer tonna (2628 tagú személyzettel). Összesen 75 db harci repülőt tud szállítani fedélzetein. Itt kell megjegyezni: a világ más országai által készített anyahajók 60-70 ezer tonnánál nem nagyobbak. A nagy rivális Oroszország egyetlen anyahajója az 1985 -ben vízre bocsátott (jelenleg a murmanski anyakikötőhöz tartozó) Kuznyecov admirális például 60 ezer tonnás (306 méter hosszú, 75 méter széles) és alig 17 repülő, illetve 24 helikopter szállítására alkalmas. A más nemzetek anyahajói közt említésre méltó a Queen Elisabeth brit repülőgép-hordozó, mely 2017-ben került hadrendbe, 71 ezer tonnás és 280m hosszú lesz, és 40 vadászgépet szállít majd. Ezzel a hajóval és a 2020 -ra elkészülő Prince of Wales -el újra lesz repülőgép hordozója az angoloknak. (Korábban az Ark Royal volt csupán, 1985 és 2011 közt.) A Ford amerikai laposhátú mind az orosz mind a brit anyahajóknál nagyságrendekkel nagyobb és korszerűbb. Személyzete: 2628 fő, sebessége: 56km/h és összesen akár 90 repülőgépet is szállítani tud (bár 75 a hivatalos kapacitása). Költségét 13,5 milliárd dollárra becsülik. (Építtető: Huntington Ingalls Industries) /Egyéb infók anyahajókról: itt./

pentagon.jpg

Az amerikaiak 550 milliárdos katonai költségvetéséből az anyahajókon túl jut űrkutatása és csillagháborús fegyverkezésre is, amely területen ma már nincs versenytársuk. Ma az USA 1,5 millió embert tart fegyverben, de még ugyanennyi létszám azonnal mozgósítható tartalékos. Ennek az országnyi emberhalmaznak a legfelsőbb vezetése a Pentagon, vagyis az Amerikai Hadügyminisztérium kezében összpontosul, mely ötszög formájú Washington közeli épületéről kapta nevét. A Pentagon egyike a világ legnagyobb irodaházainak, 26 ezer ember dolgozik benne, 5 föld-feletti és két földalatti emeleten. Építése a második világháború alatt kezdődött, még 1941 –ben. Az amerikai hadsereg ereje az űrfegyverek, ballisztikus atom-rakéták, vegyi-, és biológiai fegyverek, atom-tengeralattjárók, repülőgép-hordozók és vadászgépek terén a legnagyobb. Az amerikai külpolitika biztonságpolitikai téren hármas célt próbál megvalósítani: egyrészt a „világ rendőre” szerepkörben meg akarja gátolni minden Amerika ellenes szervezet (főleg iszlamista terrorhálózat) működését szerte a földgolyón, másrészt lassítani és akadályozni akarja Oroszország expanzióját, harmadrészt pedig egyben kívánja tartani és hatékonyan működtetni-fejleszteni a világ legnagyobb katonai szövetségét a NATO –t.

vadaszbombazo.jpg

Az amerikaiak számára a katonai kiadások terén a flotta (repülőgép-hordozók és atom-tengeralattjárók) fejlesztése, az űrfegyverkezés (műholdak) és űrkutatás innovációja illetve a nukleáris arzenál (rakétaelhárító-rendszerek) fejlesztése mellett különleges prioritást élveznek a vadászgépek. Az F-22 es raptorokat 2005-ben állították hadrendbe, de nagyon sokat késett valódi bevetésük. Majd megkezdődött az F-35 kifejlesztése és 2006 -ra megszületett az USA legmodernebb vadászgépe. Ám jött egy 10 éves tesztelési időszak, és csak ennek végén, 2016 nyarán állt hadrendbe. Az F-35 a radarok számára állítólag láthatatlan, helyből le-, és felszállásra is képes (legalábbis három alverziójának valamelyike) és egyaránt hatékony földi, valamint légi célpontok megsemmisítésében. Sokan az F-35 -ös gépeket tartják ma a világ legjobb vadászainak.

vadasz_amerikai.jpg

Oroszország hadserege a második legerősebb a világon, annak ellenére, hogy a fegyverben-tartott létszám tekintetében „csak” az ötödik helyen áll (Kína, USA, India és Észak-Korea után), illetve hat ország is megelőzi a haderőre fordítható összegek terén (USA, Nagy-Britannia, Kína, Franciaország, Japán, Németország) és több fegyvernemben is lemaradást mutat versenytársaihoz képest (pl. korszerű harckocsik és vadászgépek terén). Mindezekkel szemben viszont ma Oroszország rendelkezik a legtöbb nukleáris töltettel (ballisztikus, nagy hatótávolságú rakéták indítására alkalmas kilövő-állással), amellett az országnak kimeríthetetlen tartalékai vannak az ásványkincseket illetően és kiemelkedően magas színvonalú az orosz műszaki-technikai képzés. Oroszország a becslések szerint 8500 nukleáris töltettel, 1 repülőgép-hordozó anyahajóval (Kuznyecov admirális anyahajó), 58 atom-tengeralattjáróval, 1700 támadó (és nem szállító) harci helikopterrel, 4500 ezer harci repülővel (szállítók nélkül) és 3 ezer korszerűnek mondható harckocsival rendelkezik. Tankjai közül "kiemelkedik" a T-90 -es harckocsi lásd a lenti képet. Az orosz hadseregben nagy számban találhatóak olyan harckocsi-típusok is, melyek már elavultak, (főleg az amerikai és izraeli harckocsi-fejlesztésekhez képest). Ilyen az 1964-ben fejlesztett T-64 -es, melyből 4000 db van Oroszországban. A két nagy orosz harckocsifejlesztő központ (Uralvagonzavod és a Morozov Tervezőiroda - Malisev Gépgyár) az elmúlt 40 évben főleg T-72, illetve T-80 és T-90 harckocsikkal "szerelte" fel Moszkva haderejét.

harckocsi.jpg

Ma Oroszország hadseregének fő gondja pénzügyi jellegű. Egyszerűen nincs elég forrásuk ahhoz, hogy komoly versenytársai tudjanak maradni az USA –nak és a NATO-nak. A táblázatból is jól látszódik, hogy Amerika mellett Kína, Nagy-Britannia és Franciaország is kétszer annyit tud költeni hadereje fejlesztésére, mint Oroszország. Márpedig a legütőképesebb fegyverekhez - mint a repülőgép-hordozó anyahajók, nukleáris tengeralattjárók, vadászgépek, vagy pláne műholdak, űrfegyverek – gyártásához, fejlesztéséhez óriási pénzekre van szükség. Még az óvatos becslések is úgy kalkulálnak, hogy az orosz haderő - felszereltség, eszköz-állomány, ütőképesség terén - alig 40-42% -át képviseli az amerikainak (még a 2014 -ben beindított nagyarányú haderőfejlesztéseket figyelembe véve is). A NATO -nak pedig maximum 28-30% -át éri el az orosz arzenál! Ennek dacára a putyini külpolitika kifejezetten nagyhatalmi ambíciókkal teli, expanzív, azaz terjeszkedő. (Lásd: 2008-as orosz-grúz háború, 2011/12 -es szíriai jelenlét, 2014-es krími bevonulás.)

Az orosz külpolitika és katonai vezetés hármas célja a következő: egyben maradjon az ország körül fekvő volt szovjet tagköztársaságokkal kialakult (törékeny) katonai együttműködés, megmaradjon az orosz befolyás a legjelentősebb szomszédra Ukrajnára nézve (melynek NATO -hoz való csatlakozását minden eszközzel gátolni próbálják) és végül, hogy Oroszország katonai potenciálja versenyben maradjon a legfőbb riválisok – USA, Kína , India, Nyugat-Európa – hadseregeivel szemben. Ma a NATO ellenfélként, sőt a krími bevonulás és az ukrán események miatt ellenségként tekint Oroszországra. Ebben a kényes helyzetben Oroszországnak még többet kell(ene) fordítania hadserege fejlesztésére – ennek „jegyében” szinte minden orosz fegyvernemre kiterjedő haderő-fejlesztések zajlanak (lásd képünkön a legújabb, 2015 -től hadrendbe álló új orosz vadászgép) – ám a nyugati országok gazdasági embargóikkal és kereskedelmet korlátozó orosz-ellenes intézkedéseikkel éppen a bevételektől zárják el Putyinékat.

szuhoj.jpg

A haderőfejlesztést még 2008 végén Anatolij Szergyukov hadügyminiszter indította el, egy korszerűsítési reformterv keretében, később pedig utódja, Szergej Sojgu folytatta. Az új cél, hogy 2020-ig az orosz hadsereg harcieszköz-állományának 70%-a korszerűre legyen lecserélve! Nem lesz azonban könnyű végrehajtani, mert a krími megszállás és az ukrán polgárháborús helyzet miatt Oroszországgal szemben gazdasági megszorításokat foganatosító nyugat, (illetve maga Ukrajna is), bojkottálják mindazokat a beszállításokat, melyek az orosz hadsereg számára fontosak volnának (pl. hajó-, és helikopter motorok, elektronikai alkatrészek). Az ország gazdasági helyzetének elkövetkező években történő alakulása fogja végleg eldönteni a kérdést: Oroszország megmarad e élvonalbeli katonai nagyhatalomnak, vagy előfordulhat, hogy leelőzi Kína, India és Nyugat-Európa is?

gdp_nominalis.jpg

A nominális GDP jelentősége: Ez egy fontos gazdasági mutató (angolul Gross Domestic Product) mely rávilágít arra, hogy egy-egy ország gazdasági teljesítménye - nemzeti jövedelme, javainak, termékeinek, szolgáltatásainak pénzbeli értéke - milyen szintet ért el adott évben. Röviden: milyen méretű egy-egy ország gazdasága. Az Európai Unió 2012 -ben 16,7 billió (azaz 16 700 000 000 000) dollárt "teljesített". Az USA esetében 16,2 billió, Kínát illetően 8,22 billió, Oroszországnál pedig alig 2 billió dollár volt ez a szám! (Egyébként Magyarország GDP -je 2012-ben: 125 ezer millió dollár volt.)

Ha frissebb, 2015 -ös számokat nézünk (lásd fenti táblázat), nagy változást láthatunk: Oroszország visszaesése óriási lett (2 billióról 1,2 billióra zuhant), Kína viszont sokat növekedett (8,2 -ről 11,4 -re) és az USA is gyarapodott (16,2 -ről 18,5 billió dollárra.) Mindez két lényeges dolgot árul el. Egyrészt azt, hogy Oroszország gazdasági súlya lényegesen kisebb, mint az a szerep, melyet hadereje alapján foglal el a világban, másrészt, hogy egy esetleges gazdasági versengés (vagy embargó), netalán háborús helyzet esetén az összeomlás sokkal hamarabb következhet be az orosz államnál, mint a nyugati szövetségeknél.

eroegyensuly.JPG

Kína hadserege jelenleg a harmadik helyen található, bár folyamatosan erősödik és közelít Oroszországhoz. Mivel majdnem 60 milliárd dollárt tud évente katonai célokra fordítani (szemben Putyinék 35 milliárdjával), az elkövetkező években várható, hogy a kínaiak beérik majd leelőzik az oroszokat. Egyelőre atomfegyverek, műholdak, űrfegyverek és néhány egyéb fegyverfajta terén még jelentős a lemaradásuk. Kína 250 atomtöltettel rendelkezik, míg az oroszok 8500 –al. Becslések szerint Kínának 1 repülőgép-hordozó anyahajója (neve: Liaoning), 63 atom-tengeralattjárója, 900 támadó (és nem szállító) harci helikoptere, 5 ezer harci repülője (szállítók nélkül) és 8 ezer harckocsija van. A kínai haderő legfőbb erőssége a szinte korlátlan létszám, hiszen a világ legnépesebb országáról van szó. A 2012 –es népszámlálás szerint Kínában 1 milliárd 351 millió ember él, vagyis négyszer annyian, mint az USA –ban és majdnem kétszer annyian, mint egész Európában. Ez az óriási ország akár 150 millió katonát is ki tud állítani, ha szükséges.

anyahajo.jpg

Jelenleg Kína szinte minden fegyvernemben óriási fejlesztéseket hajt végre. Légiereje óriásit fejlődött az elmúlt években, és ma már csak az USA az egyetlen riválisa ezen a téren. Néhány évtized múlva a NATO és Kína közel egyenrangú felekként fogják meghatározni (és uralni) földünk biztonságpolitikai helyzetét.

A világ fegyveres szervezeteinek összefüggései

Ma a világban katonapolitikai téren három tényezőt érdemes szem előtt tartani:

1.) A legerősebb katonai szövetség, vagyis a NATO mellett (tőle függetlenül) két másik katonai pólus is kialakult, mégpedig a független gazdasági nagyhatalmak köre (pl: Kína, Oroszország, India, Izrael … stb) és a nyugat-ellenes országok halmaza (pl. Irán, Észak-Korea, Szíria, Irak … stb).

2.) A világ biztonságpolitikai helyzetét ma már nem csupán egyes államok hadseregei, hanem országokon átívelő szervezetek fegyveres ereje is meghatározza. Ilyen szervezet például az Al-Kaida, mely nemzetközivé válva saját bevételi forrásokkal, kiképzőtáborokkal, kémszervezettel és infrastruktúrával rendelkezik. És még számtalan hasonló szervezetről tudunk, melyek többsége iszlamista. Ilyen például az Iszlám Kalifátus, a Tálib Mozgalom (Afganisztánban) az Al-Shabaab (Szomáliában), a Boko Haram, (Nigériában) a Hamasz (Gázában és Ciszjordániában), a Hezbollah (Libanonban és Szíriában) és a Anszár Beit al-Makdisz (Egyiptomban).

3.) A biztonságpolitikai viszonyokat a világ pénzügyi-gazdasági szereplőinek érdekei, anyagi támogatásainak célpontjai (az, hogy hová juttatják támogatásaikat) és az egyes országok anyagi lehetőségei, fegyvergyártó-, illetve fejlesztő potenciáljai alapvetően határozzák meg. Ennél a pontnál kell megemlíteni, hogy például a Föld legjelentősebb gazdasági szereplői (amerikai, európai milliárdosok, befektetők, konszernek) külpolitikai-hatalmi és katonai kérdésekben jelentős befolyást tudnak gyakorolni a kormányokra (hol „érdemes” háborút támogatni, hová éri meg hadsereget küldeni, hová érdemes fegyvert szállítani … stb). Emellett pedig a kormányoktól függetlenül is beavatkoznak – pénzük, támogatásaik segítségével - jó néhány fegyveres konfliktusba. Nagyrészt köztudott például, hogy katari, bahreini és szaudi milliárdosok jelentős mértékben szponzorálnak iszlamista csoportokat a Közel-Keleten, illetve amerikai-európai érdekcsoportok segítik Izraelt. Ami az egyes országok fegyverzet-előállító-, és fejlesztő kapacitását illeti, itt két tényező a meghatározó: a pénz és a technikai tudás. Vannak országok, ahol mindkettő rendelkezésre áll (pl. az USA és Nyugat-Európa) és vannak államok, melyek anyagilag szűkös lehetőségekkel rendelkeznek, így technikai tudásukat „bocsátják áruba” például Oroszország. (Putyinék "exportálnak" atomprogramokat például Iránnak, segítenek a kínai űrprogramban, és fegyvereket - katonai technológiákat adnak el ázsiai nagyhatalmaknak, például Indiának.)

merkava.jpg

Sajátos helyzetben van Izrael, mely önmagában is erős gazdasági-pénzügyi potenciállal bír, de maga mögött tudhatja még az USA támogatását is. Amellett technikai tudása is jelentős, így az elmúlt évtizedekben élvonalbeli saját hadiipart hozott létre. (Az uzi géppisztoly, a Merkava harckocsi I, II, III, IV, a Vaskupola nevű rakétaelhárító rendszer és bizonyos vegyi-biológiai fegyverek világelsők, és ezek mindegyikét Izrael fejlesztette ki és gyártja.)

izrael_hadsereg.jpg

Ma a világ egy sajátos új biztonságpolitikai korszakot él, melyben egyrészt számtalan érdek ütközése a meghatározó, másrészt egyre nagyobb problémát okoz az úgynevezett harmadik pólus. Egyre több olyan ország van, mely a nyugati befolyás, az amerikai-európai gazdasági, kulturális terjeszkedés és a sok éve rögzült konfliktusok (pl. palesztin helyzet) ellen a bezárkózás, a terrorizmus és az iszlám fundamentalizmus felé fordul.

Harmat Árpád Péter

Kiegészítő forrás, a haderőket illetően. USA haderő, orosz haderő, kínai haderő, indiai haderő, brit haderő, francia haderő, dél-koreai haderő, német haderő, japán haderő, török haderő, izraeli haderő. 2016.08.01: 24 393

A bejegyzés trackback címe:

http://vilagesemenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr996572689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Világpolitika · http://vilagesemenyek.blog.hu/ 2017.04.04. 23:02:51

Fazekas András lehel.vezer66@gmail.com
Ahogyan mondani szokták: a stílus maga az ember - Le style, c'est l'homme
Ez a te esetedben azt jelenti (a nekünk küldött fröcsögésed és minősíthetetlen szöveged alapján) hogy egy szánalmas, nulla vagy. Itt többet biztosan nem kommentelgetsz.

Sir lovag 2017.04.04. 23:05:26

Az USA katonai ereje valóban jelentős, de persze kérdés, hogy az általa vezetett NATO mennyiben tekinthető egy az egyben a végrehajtó szervének.